A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Szabó Sarolta: A nyíregyházi kovács céhifjúság ládája

Szabó Sarolta zetileg a nagykállói céhekhez tartozott. A kovácsokon kívül idetartoztak még a vargák, a csizmadiák, a szűcsök, a szabók, a molnárok és a lakatosok. A kerékgyártóknak és a szíjgyártóknak Sárospatakon volt az anyacéhük. A most előkerült céhes láda, pontosabban a kovács legénytársaság ládája tovább gazdagítja a nyíregyházi céhes ipar emlékeit. Európában a céhládák már a XV. század második felétől ismertek, de jellegzetes formájuk csak a XVI. században alakult ki, széleskörű elterjedésük is erre az időszakra esik. Mintaképül az úripolgári ládák szolgáltak (NAGYBÁKAY 1966.98-99). A céhládák a céhek legjellegzetesebb tárgyi emlékei. Bennük őrizték a céh kiváltságlevelét, jegyzőkönyveit, pecsétnyomóját, pénzét, egyéb iratait. A céhláda nemcsak az értékek őrzője volt, hanem magát a céhet jelképezte, innen ered kivételes tisztelete és díszes kivitele." A céh keretein belül működött a mesterlegények önálló szervezete, a legénytársaság, amelynek vezetője - és egyben felügyelője - a céh által kiküldött atyamester volt. A társaság önálló ládával és bevétellel rendelkezett. A jövedelmek mellett a ládában tartották a pecsétet, iratokat, némely helyeken a legények fegyelmezésére szolgáló korbácsot. A céhek egy része külön rendtartást készített a mesterlegények számára. Ezekben - többek között - pontosan meghatározták a műhelybe állás körülményeit, az elvégzendő munka mennyiségét, a munkaidő hosszát, a legénytársaság működési rendjét. Ebben a részben szabályozták összejöveteleik rendjét, a láda ünnepélyes kinyitása nak szertartásat.

6 2. kép A nyíregyházi kovács céh pecsétnyomója Abb. 2 Siegel der Schmiedezunft Nyíregyháza A néprajzi gyűjtemény céhládái a XVIII. század közepe és a XIX. század első fele közötti időszakban készültek, közülük kettő legénytársaságok ládája volt. Egyik a nagykállói, másik a nyíregyházi csizmadiáké. Ez utóbbi ládáról tudjuk, hogy 1818-ban készült, Forgó Dániel helyi asztalosmester csinálta a csizmadia ifjúság számára. Mindkét láda szép kivitelű, furnérozott, egyenes vonalú, a fedelén kiemelkedő zárszekrénnyel. A céhládák formáját, megjelenését nemcsak a kordivat, hanem a céhek anyagi helyzete is meghatározta. Különösen érvényes ez a legénytársaságok ládáira. 3. kép A nyíregyházi kovács céh behivótáblája Abb. 3 Einberufungstafel der Schmiedezunft Nyíregyháza A céhládák formájukat, felépítésüket tekintve igen változatosak. A néprajzi gyűjteményben található ládák között van sima vonalú, kazettás, architektonikus, sima és kontyos tetejű. A kovács legénytársaság ládája egyszerű kivitelű, sima vonalú, kontyos tetejű. Puhafából készült, felülete natúr, oldalai egyenesek, lépcsőzetesen kiemelkedő teteje nem a zárszekrény elfedésére szolgál, csak díszítőelem. Előoldalán stilizált virág formájú kulcspajzs, két keskeny oldalán egy-egy sima vasfogantyú. A céhek 1872-ben történt hivatalos megszűnése után a céhek tárgyi emlékeit az ipartársulatok és a mesterek őrizték tovább. Ezt a céhes tárgyak múzeumba kerülésének körülményei is alátámasztják. A most megtalált láda utolsó tulajdonosa Korbély János kovácsmester 1897-ben született Nyíregyházán, a mesterséget apja Korbély József mellett tanulta. Műhelyük a mai Kígyó utca és Debreceni út sarkán levő telken állt. A családi hagyomány szerint a műhely 1823-tól folyamatosan működött négy generáción keresztül (DOBSA-MÁRIÁSS 1941.112-113.)- A családra vonatkozó legkorábbi levéltári adat 1839-ből származik. A céA céhládáknak a céhek életében betöltött szerepéről, funkciójáról bővebben: NAGYBÁKAY 1966, BARTŐCZ 1979, SZALAY 1981., CSIl'FÁRY 1982., SZABÓ 1993. Sz.S/.Bl. IX. 5. A nagykállói szűcs mesterlegények rendtartása. 1H19.1X.1. A nyíregyházi csizmadia ifjúság rendtartása 1H18. 240 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997