A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Régészet - Pásztor Adrien: A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temető gyöngyleleteiről
A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temető gyöngyleleteiről anyaga (LÖRINCZY 1996. 10. kép) nem tartalmaz biztos kronológiai fogódzót. A germán viseletből ismert gyöngy elemi összetétele és készítési technológiája fejlett üvegművesség emlékét hordozza, azonban feltűnése az avar füzérekben jelenleg még nehezen pontosítható. A szeriációs táblázaton (I táblázat) látható helyzete nem bizonyító erejű, mert temetőnkben hasonló típusú gyöngy több nem fordult elő, s ezáltal szeriációs sorrendisége sem egyértelmű. A 19. sír I. tábla 7.,10.2-3.,H.2 számú szemes-hurokfolyatott rátétes díszű gyöngyei a VII. század jellegzetes és hosszú életű ékszerei. Ugyanakkor a különböző méretű, barnás mázú, okkersárga, lapított gömb alakúak (I. tábla 3.IO.3.I2-I3.) többnyire a VII. század első felének füzéreiben mint kísérő gyöngyök láthatók úgy, ahogy azt a Szegvár-oromdűlői 76l. sír nyakláncán is megfigyelhettük (PÁSZTOR 1995J.Ll.13 , 1.1819-,122.). Az I. tábla 6.3., ritkábban előforduló, sárga szemes, fehér hurokfolyatott gyöngy az előbbiekhez hasonlóan a VII. század első felében volt inkább csak divatban, ellentétben az I. tábla 6.1 és I. tábla 13.2. példányokkal, amelyeknek viselete az analógiák szerint jóval közkedveltebb volt a VI. század végétől a VII. század első feléig, sőt még a század középső harmadában is. így a 19. sír gyöngysora leginkább a VII. század első fele, ill. első harmada - középső harmada körüli időszak ékszere. E korszakolást a sír nagylemezgömbös ezüst fülbevalója (CSALLÁNY 1960.XIX.L 2833) és szalagfonatos pártaveretei (LÖRINCZY 1996.7. kép) is megerősítik. A 21. sír germán kapcsolatokat őrző gyöngyszeme a sírleírás alapján talán az öltözék része is lehetett. Ugyanakkor az is feltételezhető, hogy a gyöngyöt a kopj ás harcos ólombetétes veretű övére függesztett tarsolyában hordta a VII. század első fele - közepe körül. A 18. sír hasábos borostyánokkal és barnás mázú, lapított gömb alakú kísérő gyöngyökkel díszes füzére a Budakalász-Duna-parti 759- és a Szegvár-oromdűlői 76I. bizánci érmes sírok analógiái szerint a 19. síréhoz hasonlóan a VII. század első harmada - második negyede körüli időből származik. E sír galléros díszű ezüstlemezes gyöngyeinek korai lelethorizontja is ezt a keltezést erősíti (SÓS 1995.49-50.). Azonban a halott nő granulált díszes, arany nagylemezgömbös fülbevalópárjának hosszú életű divatja (a szentendrei 1. sírban: BÓNA 1982/1983.99-100.5. kép 1-2. ugyanúgy megtalálható, mint a Kecskemét-Sallai úti, VII. század utolsó harmadára keltezhető 1. sírban: TÓTH 1980.141, TÓTH 1981.25.23. kép l-2.,26.) és a préselt ezüst kislemezgömbös fülbevaló egyidejű viselete egy fiatalabb kronológiát is sugall (KOVRIG 1963.136, SZABÓ 1968.46, PÁSZTOR 1995.80.). A 8. sír gyöngysorának keltezése a csepp alakú gyöngy pontos párhuzamának hiányában szintén nehezen behatárolható. A két kisebb sötétbarnás okkersárga lapított gömb alakú kísérő gyöngyöt már ismerjük a 18. és 19- sírból. A gyöngycsüngő formája és felületi díszítettsége a bizánci ékszerművességgel mutat kapcsolatot. A fentebb idézett kárpát-medencei bizánci vagy bizánci hatásra készült ékszerek többnyire a VII. század második feléből - utolsó harmadából származnak. így a 8. sír nyakdíszét is leginkább a VII. század középső harmada - közepe utáni évekre (évtizedekre?) tehetjük. Az előző sírral rokon az 5. és 6. sír relatív kronológiája is. Ez a feltevés ismételten tipokronológiai elemzésen alapul. Az 5. sír türkizkék, lapított gömb, gyűrű és hasábos gyöngyei a 6. sír hasáb és préselt lemezgömbös típusaihoz hasonlóan már egy új korszak gyöngydivatjának „előfutárai" (PÁSZTOR 1995.75-76.). Az 1. sír fiatalon elhunyt páncélos lovasát az elemzett párhuzamok alapján a VII. század közepére középső harmadára jellemző gyöngyökkel hantolták el. A babonás, óvó-védő mondanivalót hordozó nyakék kronológiája alátámasztja azt a feltételezést, hogy az 1. sírban nyugvó harcos a koldusdombi kis közösség egyik legkésőbben eltemettjei közé tartozik (I. táblázat). E megállapítást erősítik a háromkaréjos, aranylemez borítású bronz és a négykaréjos préselt bronz lószerszámveretek is (CSALLÁNY 1960.XII.t.24,23.), amelyek a leletegyüttes legfiatalabb tárgyai, s amelyeknek legjobb analógiáit már a VII. század utolsó harmadából származó emlékek közül hozhatjuk (LÁSZLÓ 1955.P1.I.4-5, P1.IV. 9-11, P1.XVII.14.). Szándékunk szerint a kilenc tiszavasvári temetkezés tipokronológiai elemzése kiegészítette a lelethorizontjaikról alkotott képet, s több esetben pontosította a kis avar kori temető belső időrendjét, újabb adatokat szolgáltatva az avar kronológia és gyöngydivat kérdésköréhez. Irodalom ALEKSZEJEVA 1978. K.M. Алексеева: Античные! бусы Северного Причерноморья. (AN П-12. Москва 1978. ALEKSZEJEVA 1982. IÍ.M. Алексеева: Античные Пус.ы Северного Причерноморья. CAN ГЫ2. Москва 1982. BÓNA1982/1983. Bona I.: А XIX. század nagy avar leletei. [Die groiäen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts.] MFMÉ 19821983.81-160. BOON 1977. G.C. Boon: Gold-in-Glass Beads from the Ancient World. Britannia 8.1977.193-202. CHANTRE 1887. E. Chantre: Le Caucase. Paris-Lyon 1887. CSALLÁNY I960. Csallány D.: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei. [Awarische Funde des Komitats Szabolcs-Szatmár. Аварские находки в комитате Слбодч-Сатмар.] NyJAMÉ 1.1958/1960. (I960.) 31-83. FANCSALSZKY 1983. Fancsalszky G.: Három avar kori temető Tiszavasváriban. ELTE Szakdolgozat 1983. GARAM 1992. É. Garam: Die münzdatierten Gräber der Awarenzeit. In: Awarenforschungen 1. Hrg.: F. Daim. Wien 1992.135-250. GARAM 1993. É. Garam: Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus den Fürstengräbern im Ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici, Seria Archeologica I. Budapest 1993. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 197
