A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához
Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi Hovatartozásához Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria A Kárpát-medence keleti felében élő szarmaták vallásáról ismereteink igen szegényesek. Hitviláguk hasonló lehetett az elsősorban az eurázsiai sztyeppén élő rokon szarmata-alán népességekéhez, s nem utolsósorban a szkítákéhoz, amiről egyet-mást Hérodotosz leírásából ismerünk (a többi között: SZIMONYENKOLOBAJ 1991.64-65., MAKKAY 1995. - mindkét helyen hivatkozásokkal a korábbi szakirodalomra). A szarmaták vallási képzeteire utaló írott források, régészeti leletek azonban alig-alig ismertek. Különösen igaz ez a Kárpát-medencében élő csoportjaikra. E kérdés szempontjából a kárpát-medencei Barbaricum egyik legfontosabb régészeti lelete a Szentes-nagyhegyi 20. sír együttese. A Csallány Gábor által 1931-ben feltárt 20. számú női sír leleteit már több alkalommal közölték. Ezek a - legalábbis az Alföldön - egyedi leletek számos kutató figyelmét vonták már, nem véletlenül, magukra. Valamennyi publikáló kiemelte a koponyán és környékén talált aranyfóliák jelentőségét 1 (PÁRDUCZ 1931.106., CSALLÁNY 1932.149-152., PÁRDUCZ 1935.15-18., FETTICH 195373-74.,180-182., PÁRDUCZ 1956.140-144.). Elsőként idézzük fel, mit is tudunk a sírról. Szentes környéke rendkívül gazdag régészeti leletekben. A szóban forgó temetkezést a Nagyhegyen 424 bronzkori, szarmata, germán és avar sír társaságában találták. A sír- és leletleírást a Csallány-féle ásatási feljegyzések alapján készült Párducz-cikk szerint idézzük (PÁRDUCZ 1935.15-1 S.Taf.V.). A lelőhely Szentestől (Csongrád megye) északra helyezkedik el. A feltárt 424 temetkezés közül 6 bizonyult császárkorinak. Közülük jelen munkánkban csak a 20. számúval foglalkozunk. 2 A l60 cm mélyen megtalált, DK-ÉNy-i tájolású, 170 cm hosszú csontváz Csallány Gábor szerint fiatal nőnek határozható meg. A leletek többsége elveszett a második világháború idején (PÁRDUCZ 1956.140., GÁSPÁR 1986.234., Trogmayer Ottó szíves szóbeli közlése) 1 . A szentesi Koszta József Múzeumban csak a kisebb fóliatöredékeket sikerült megtalálnunk, amelyeket egy állatfigurával (talán kutya vagy juh) együtt papírdarabkákra ragasztottak fel. Ezenkívül tanulmányozhatók az aranytárgyak másolatai, ezeket a fényképek alapján Saliga László restaurátor készítette el a szentesi, népvándorlás kori (1974-1983) kiállításra. Jó állapotban maradtak meg viszont a faládika bronzveretei. Párducz Mihály a fényképezéssel egyidőben, még a háború előtt írta le a tárgyakat (PÁRDUCZ 1956.140.). Fettich Nándor szintén az eredeti tárgyakról készíthette még el vázlatrajzait (FETTICH 195.3.LVIII. 1-8). Azonban az összegyűrődött és ki nem simított aranyfóliák kezdettől a figurák feltételezett alakjára kivágott papírdarabkákra voltak felragasztva 4 . Ez a körülmény óvatosságra int a töredékesen megmaradt figurák meghatározásával kapcsolatban, nehezíti a fényképek használatát és befolyásolta a rajzolót is. A leletekkel kapcsolatban a leírásokból, rajzokból, fényképekből az alábbi kép rekonstruálható. A koponya mögött egy 17 cm hosszú, 8 cm széles területen több, emberi arcot és állatot ábrázoló préselt aranyfólia került elő egymáson, illetve egymás mellett. Néhány figura belső oldalával felfelé feküdt, mások eredeti helyzetükben maradtak. Körben aranylemezkék töredékei és bronzmaradványok hevertek ugyanitt. Megfigyeltek barna - talán bőrre utaló - elszíneződést is. A fejtől kezdődően egészen a jobb könyökig csaknem 150 flitter, illetve aranylemez töredék helyezkedett el. „A figurális díszek a fejet díszítő pártán, a fiitterek pedig a pártáról lecsüngő fátyolon voltak." (PÁRDUCZ 1935.16.) A leletegyüttest a következő tárgyak alkották (I. tábla): 1. Három szakállas, bajszos arcot ábrázoló préselt aranylemez (I. tábla l.) 6 . Kettő töredékes, egy csaknem ép. A szemeket piros kő(?)betét (üveg - PÁRDUCZ 1935.16., karneol - PÁRDUCZ 1956.143,) jelezte. A maszkok hátoldalát barna/fehér (PÁRDUCZ 1935. 16.,27./FETTICH 195373.,180.) masszával töltötték ki, amit vékony, lapos bronzlemezből kivágott alátéttel fedtek el. Az egyik maszknál megmaradt egy nitt, ami ebből a fedőlemezből állt ki középen. A tárgy bőralapra történő felerősítésére szolgált. A fejek valószínűleg közel azonos méretűek lehettek: 40x28 mm 7 . Az egyik maszk a koponya alá csúszva, hátsó oldalával felfelé feküdt a sírban. 1 A szentesin kívül egyetlen alföldi szarmata sír esetében merült föl a gyanú, hogy diadémot tartalmazott. Fz a Vizesd pusztai lelet: lásd PÁRDUCZ 1956.149. A leletek újabb értékelésekor azonban kiderült ennek az elképzelésnek a megalapozatlansága - VADAY 19^6. - A további temetkezések nem nyújtanak segítséget a 20. sír keltezésének megállapításához, hiszen általában egy-egy szarmata temetőben/ sírcsoportban a szomszédos sírok között nagy kronológiai differencia lehet. Másrészt a 20. sír közvetlen környékén vagy nem volt (északi oldal) másik császárkori sír, vagy nem volt feltárva (déli oldal). Lel. erre PÁRDUCZ 1956.142., Abb.2. s A szentesi Koszta József Múzeumban, illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeumban munkánkban Vörös Gabriella, Istenes Ferencné és Lőrinczy Gábor volt segítségünkre. Fogadják érte köszönetünket. 1 A meglévő egyetlen állatfigura ma is így látható a Koszta József Múzeumban. ' Koszta József Múzeum adattára, az ásatáson és azt követően készült üvegnegatívok. A publikált fotók ezekről a negatívokról készültek. Az eredetiek csak alig valamivel jobbak, mint a megjelentek. Az ásatási felvételek publikálásra nem alkalmasak. Annyi azonban kiderül róluk (elsősorban a 4360. számúról), hogy az állatfigurás aranyfóliákat a későbbiekben rosszul illesztették össze. 6 Itt kell megjegyeznünk, hogy a korábbi publikációkhoz képest PÁRDUCZ 1956.143. leírása megváltozott. Itt ugyanis már nem aranylemezből préselt maszkokról ír, hanem bronzlemezből présekekről, amelyeket vékony aranylemezzel, aranyfüsttel borítottak. „Drei bärtige Männerköpfe aus Bronzeblech. Diese Bronzebleche sind mit überaus dünnem Goldblech bedeckt..." , PÁRDUCZ 1956.143. egy elírás következtében már csak 40x23 mm. A jósa András Múzeum Évkönyve 1997 153
