A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)
Mihael Budja: A neolitizáció folyamata Szlovéniában
Mihael BUDJA A neolitizáció folyamata Szlovéniában Mihael BUDJA A rövid cikk szándéka túllépni a neolit kutatás hagyornáayos felfogásán - elsősorban V.G. Childe vándorlásokra-népmozgásokra építő migrációs teóriáján - és új elgondolásokkal magyarázni meg a neolitizáció folyamatát. Akalmasak erre a nagy mezőgazdasági térségek közötti határvonalak egymáshoz való viszonyát és változásaikat, elmozdulásaikat vizsgáló új iskolák, továbbá a neolitizált és a még nem neolitikus térségek közötti kapcsolatok szerepét elemző modellek. Egy ilyen új irányzat a természetadta gazdasági térségek és a rájuk épülő kulturális térségek meghatározó, ill. alakító szerepét vizsgálja. A gazdasági és kulturális előfeltételek által irányított kapcsolatrendszerben a neolitizáció folyamata szakaszokban zajlott le. Az első korszak az ún. alkalmazkodási szakasz. Ekkor a mezőgazdaság terjedésében meghatározó volt a jól művelhető térségek helyi termőképessége, potenciálja. Ezt követően a szerző bemutatja a szlovéniai neolitikum kialakulásáról kialakított hagyományos felfogásokat arról, hogy a neolitizáció itt a középmediterrán térség cardium-impresso kerámiájának nevezett kulturális egység keretében és hatására, tehát diffúzió során zajlott le. Az új felfogás szerint ebben a folyamatban nagyobb, sőt meghatározó hangsúlyt kapnak a helyi neolitizáció folyamatai. A kedvező adottságú belső helyek előrehaladott folyamatai eredményeztek gazdasági fejlődést és ún. belső diffúziót. A mezőgazdaság ismerete ezekből a helyi központokból terjedt el az Adriai-tenger keleti partvidékének, tehát Dalmáciának, Isztriának és a trieszti Karsztnak a területén. Ennek során a késő mezolit élelemgyűjtő közösségek egy ideig egymás közelében éltek a korai neolitikum már földművelést és pásztorkodást űző közösségeivel. A fent elmondottaktól függetlenül a neolitizáció folyamata nem egyetlen trendből állt, hanem egy-egy adott területen is több irányt vett. A szlovéniai Karszt vidékén például mind az ún. alkalmazkodási modell, mind a helyváltoztató/felváltó modell kimutatható. Az utóbbi értelemszerűen diffúziót is jelent. De a Dinári terület keleti részén további, némileg eltérő folyamatok is észlelhetők, így pl. az összetett neolitikus - a földművelő-állattenyésztő tevékenység komplexitására épülő - modell. Számunkra lényeges e bonyolult folyamatok, ill. elképzelések kibővítése azzal a megállapítással, hogy Szlovénia neolitizációjának egész folyamata a kulturális sajátságok szempontjából a pannóniai térséghez - és elsősorban a középső újkőkori Sopot(Bicske) és a lengyeli kultúrához - kötődik. Ezzel összhangban a radiokarbon adatok azt mutatják, hogy Szlovénia déli részén a Dinári Karszt vidékén a neolitizáció nem indult meg a Kr. e. 5. évezred előtt. Mihael BUDJA Univerza v Ljubljani Filozofska fakulteta Oddelek za arheologijo 61001 Ljubljana P.P. 580 Slovenia 78 Jósa András Múzeum Évkönyve 1994
