A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Raczky Pál–Walter Meier-Arendt–Kurucz Katalin–Hajdú Zsigmond–Szikora Ágnes: Polgár Csőszhalom. Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései

Polgár Csőszhalom - A Late Neolithic settlement in ... ciójára utal. Ugyanakkor meggyőző bizonyítékot szolgáltat a balkáni, délkelet-európai összefüggésekre. A legszebb párhuzam Ovcarovóból ismert, ahol a festett napszimbólumok oltárokon találhatók, s ezek a kis agyagplasztikákkal együtt valamiféle mitikus történést jelenítettek meg. Mindemellett lényeges tény az is, hogy miniatűr napkorongok Cicarovce (Kelet-Szlovákia) lelőhelyén is megtalálhatók, ahol ezek a tárgyak különleges szakrális temetkezések mellékletei voltak. A csőszhalmi körárkon belüli teli részen a házak e különleges elhelyezkedése már önmagában arra utal, hogy nem egy szokványos értelemben vett „településről" van szó. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a csőszhalmi teli 13-16 ház alapján kalkulálható 78-96 fős maximális populációszámhoz képest (mégegyszer hangsúlyozva egy külső település, illetve egy ottani népesség hiányát) hatalmas földmunkát jelentenek a körárkok és a paliszádkonstrukciók. Például csak az ötszörös körárok földmunkája önmagában 30.000 m-t tett ki a becslések alapján. Polgár-Csőszhalom településével, illetve annak interpretációjával kapcsolatban a leglényegesebb kérdés a koncentrikus körárkok belső területét érinti. A közép-európai és a területileg Csőszhalomhoz legközelebb eső lengyeli típusú körárkok belső része üres. Ez alól csupán olyan kivételek vannak, mint Bilany és Bucany. A kutatás nagyjából egyetért abban, hogy ezek a körárkokkal és paliszádokkal körülhatárolt területek egy adott település népessége, esetleg több település lakossága számára a hétköznapitól eltérő, szociális, szakrális tevékenységek helyéül szolgáltak. Mindez tehát a „rondellák" különleges kulturális szerepét támasztja alá, így Csőszhalom esetében is valószínűsíthető a körárkon belüli teli és az ott található épületek dél-alföldiekétől lényegileg eltérő jelentése, azokétól eltérő interpretálása. Úgy gondoljuk, hogy a csőszhalmi teli és annak épületei teljes egészükben szociális, szakrális céllal épültek: ráadásul nem egyszerűen egy településhez vagy egy kultúra több településéhez tartoztak, sokkal inkább két kultúra kapcsolatát testesítették meg. Ez esetben határozottan a lengyeli és a herpályi kultúra találkozására gondolunk olyan földrajzi régióban, amely valójában egyik elterjedési területhez sem tartozott, de stratégiailag igen fontos volt. Ebben nyilván az obszidián közeli előfordulása és a cserekereskedelem játszott meghatározó szerepet. A lengyeli típusú körárok-rendszer és a herpályi típusú központi teli szintézise nem a mindennapok szintjén, hanem a szakrális, szimbolikus szférában kifejezett együttműködést reprezentálja, annak különleges manifesztuma. Ilyen értelmezésben Polgár-Csőszhalom nem a szó klasszikus értelmében vett „település", sokkal inkább egy nyersanyag lelőhely kiaknázását biztosító, azt szentesítő „központi hely", amely így ugyan kultúráktól függő, mégis azok felett álló struktúra. Általában a közép-európai körárok-típusok 30 és 150 m közé eső külső átmérővel rendelkeznek, ehhez az átlagosnak mondható mérettartományhoz képest Polgár-Csőszhalom a maga 180-190 m-es átmérőjével határozottan különlegesnek számít. Mindemellett formai sajátosságaiban (pl. a négy bejárat stb.) a FelsőTisza-vidéki rodella a lengyeli típusokkal tökéletesen megegyező; a tisza-vidéki telepek erődítés célú, egyszeres körárkaitól (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Berettyóújfalu-Herpály) pedig alapvetően eltér. Ilyen megfontolásból a csőszhalmi körárok- és paliszádrendszert sem tartjuk egyszerűen erődítésnek. Valószínűbb egy olyan szimbolikus funkció, amellyel az általa körülvett terület (jelen esetben egy teli) megkülönböztetett volta vált világossá és különösen hangsúlyossá. A csőszhalmi feltárások leletanyagáról még nem tudunk átfogó elemzést adni, hiszen a leletanyag restaurálása még folyik, így csupán néhány általános észrevételt tehetünk erre vonatkozóan. A csőszhalmi kerámiatípusokról határozottan állíthatjuk, hogy formailag a herpályi és a lengyeli kultúra jellemző példáit sajátos együttesben keverve tartalmazzák. Emellett számos változat direkt balkáni előképekre vezethető vissza. A kerámia díszítésére az égetés utáni festés a jellemző, amelynél a vörös és fehér színek - ritkábban a feketével kiegészítve alkalmazása az általános (6-8. kép). Ugyanez a különleges festéstípus a névadó herpályi teli-település egy adott időszakához (különösen a 6. szinthez) volt köthető. E mellett a klasszikus herpályi kultúra sűrű fekete szalagokkal díszített darabjai is előfordultak Csőszhalmon. Mindez azt bizonyítja, hogy Csőszhalom esetében nem egy sajátos, különálló kultúra emlékanyagáról van szó, hanem a herpályi kultúra jól körvonalazható horizontjának kerámiatípusairól és díszítéseiről. Mindezek mellett olyan vörös-fehér festésű példák is megtalálhatók a csőszhalmi együttesben, amelyek a lengyeli kultúra díszítési sajátosságait viselik magukon. Lényeges hangsúlyoznunk, hogy a pasztózus festés legtöbbször az edények belsejében is megjelenik, kizárva ez alapján ezeket az edényeket a hétköznapi funkciók köréből. Ugyanakkor ez a díszített kerámiaanyag igen nagy mennyiségben került elő különösen a teli központi részén. Összességében azt mondhatjuk, hogy a csőszhalmi kerámiaanyag a herpályi és a lengyeli kultúra jellegzetességeinek szimbiózisát, helyenként szintézisét mutatja, másrészt a kerámián belül igen négy mennyiséget kitevő „luxus-áru" a nem önfenntartásra fordított tevékenységek kiemelkedő jelentőségére utal a lelőhelyen. A kerámiaanyag tehát alátámasztja a körárokrendszer és a teli együttesével kapcsolatban mondottakat, azaz a herpályi és lengyeli kultúra itteni együttes megjelenését, illetve a lelőhely megkülönböztetett funkcióját. További adalék e problémához az, hogy a központi „teleprész" felülről számított 3. szintjében nagyobb számban fordultak elő a tiszai kultúrára jellemző Jósa András Múzeum Évkönyve 1994 239