A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Raczky Pál–Walter Meier-Arendt–Kurucz Katalin–Hajdú Zsigmond–Szikora Ágnes: Polgár Csőszhalom. Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései

RACZKY - MEIER-ARENDT - KURUCZ - HAJDÚ - SZIKORA Régészeti Tanszékcsoportja (Budapest) a Museum für Vor- und Frühgeschichte (Frankfurt am Main) és a MTA Régészeti Intézet intézményeinek támogatásával: az ekkor készített légifelvételeken a teli-telep körül többszörös árok elszíneződése vált láthatóvá a tavaszi napraforgó vetés zöldjében (3. kép). Ezt követően az ELTE Geofizikai Tanszéke magnetométeres felméréseket végzett a helyszínen. Az eredményeket összegző képeken jól kivehetővé vált a telit övező körárokrendszer formája, mérete. A mintegy 70-75 m belső átmérőjű (É-D-i irányban kissé megnyúlt) települési halmot kívülről ötszörös koncentrikus körárok veszi körül, amelynek külső átmérője 180-190 m (4. kép). A felmérések különböző képi ábrázolásain többé-kevésbé kivehető négy törés, azaz négy bejárat e körárokrendszeren ÉNy-DK, illetve ÉK-DNy főirányokban. A legbelső körárok vonalában az említett négy bejárattal pontosan szemben 2-2 erősebb anomália valamiféle „kapu-konstrukciót" is sejtetett. A körárkokon belüli, 70-75 m átmérőjű tulajdonképpeni teli területének közepén, 40 m-es átmérőjű körben házmaradványok foltjai rajzolódtak ki. A települési objektumok e központi területét a mérések szerint 15-17,5 m széles sáv veszi körül, amelyben semmiféle településnyom nem mutatkozott. A magnetométeres vizsgálatok mellett mintavevő fúrásokat végeztünk a teli közepén áthaladó földrajzi főirányokban. Az így kapott 204 fúrásmag rétegadatai alapján a lelőhely stratigráfiai viszonyainak durva rekonstrukciója vált lehetővé. A teli körüli körárkok ennek alapján 7-10 m szélesek és a mai felszntől 3,8-4,2 m mélynek mutatkoztak. Keresztmetszetüket a legtöbb fúrássorozat V alakúnak határozta meg. A körárkokon kívül nem találtuk jelét egy külső településnek, tehát a központi teli önmagában képviseli a település egészét. A település központi részén a fúrások alapján 3,5-4 m rétegvastagságra lehetett következtetni. Ugyanakkor a fúrásmagokban vastag égett rétegek bizonyították az egykori házak erősen átégett omladékát. Az említett előzetes kutatások alapján világos kép rajzolódott ki Polgár-Csőszhalomról. Alapvetően két strukturális egység szintézise figyelhető meg benne, így egyrészt a négy bejárattal rendelkező körárokrendszer, valamint ennek közepén egy dél-alföldi típusú (pontosabban inkább herpályi jellegű) telitelepülés, amelyben 13-16 házfoltot lehetett összességében valószínűsíteni. Már önmagában ezek az eredmények is merőben új információkat jelentenek Csőszhalommal kapcsolatban annak dacára, hogy a lelőhellyel megelőzően igen sokat foglalkozott a hazai őskorkutatás. Az előzetes légifotó, valamint a magnetométeres mérések és rétegtisztázó fúrások adataiból kiindulva 1989-ben az ötszörös körárokrendszer külső két vonalát metszettük át egy-egy szelvénnyel a központi résztől K-re, illetve Ny-ra eső területen. Ezeken a helyeken a fúrások eredményeivel összhangban 3,8-4,2 m mély, V profilú, 7-8 m széles részleteket tártunk fel. A részeredményeket figyelembe véve az öt koncentrikus árokról azt állapíthatjuk meg, hogy a külső hármat a bejáratoknál radiálisán összekötötték. Ezek tehát egy rendszer részei lehettek, s így egykorúságuk valószínűsíthető. Ugyanakkor azonban a belső két árok időrendi helyzete még nem világos. Az árkok betöltésében két fő periódus volt elkülöníthető. Az alsó rész lassú természetes feltöltődésről tanúskodik kevés leletanyaggal, míg a felső rész egyszeri nagy hulladékplanírozás nyomát mutatja laza, de igen gazdag szervesanyaggal és leletekkel. 1990-től egy olyan nagy felületet jelöltünk ki a teli közepének É-i részén - ugyancsak az előzetes vizsgálatok eredményeire támaszkodva -, amelybe az ötszörös körárok legbelső része, a települési objektum nélküli, üresnek mutatkozó körgyűrű alakú felszín, valamint a házak központi területe is beleesett. Ilyen módon a település egésze szempontjából reprezentatív értékű 25 x 20 m-es szelvényben kezdtük meg az ásatást, s az itt található települési, illetve feltöltési rétegek „lehámozásával" 3,5 m mélységbe jutottunk a felszíntől számítva. Eddig összesen 4 települési szintet sikerült tisztáznunk 8 építési fázissal és 6 házzal. Az ásatás legfontosabb megfigyelései az alábbiak. Az ötszörös körárkon belül hármas paliszádkonstrukció alapárkát, illetve cölöplyukait tártuk fel (5. kép). Ezekben 2-2,5 m mély, 30-40 cm átmérőjű oszlopok nyomát fogtuk meg. Az utóbbiak arra utalnak, hogy az itt álló egykori cölöpök legalább 2-2,5 m magasan álltak az akkori járófelszín fölött. Mindezek, kisebb oszlopokkal kiegészítve egy monumentális faépítményt alkottak a telep központi magja körül. A megfigyelések azt támasztották alá, hogy e „kerítésrendszer" közeit agyaggal is feltöltötték. A házak égett omladékfoltjai, valamint a házakhoz tartozó alapárkok és cölöplyukak egyértelműen bizonyítják, hogy az ásatási felületünkben feltárt házak hossztengelyükkel a telep központi része felé, sugár irányban voltak tájolva. A körárkokon és a paliszádon belüli házakat tehát nem véletlenszerűen, hanem igen kötött szabályok szerint építették fel, azaz a telepnek létezett egy „kitüntetett" pontja, amely valamennyi ház orientációját meghatározta. A teli dombjának mértani közepén - a megnetométeres felmérések alapján - valóban kimutatható egy ilyen centrális helyzetű épület maradványa. Ezen a központi területen a legutóbbi ásatások két épület leégett részleteit hozták napvilágra. Az egyikben egy különleges kemencét találtunk, amelynek tapasztott alját egy borda osztotta két részre. Hasonló kemencék eddig csak a herpályi névadó településről ismertek. így e típus csőszhalmi jelenlétét szociókultúrális szempontból rendkívül fontosnak ítéljük. A másik csőszhalmi házmaradványban egy miniatűr agyagplasztikából álló kollekció került elő: edénykék, napkorongok és egy kis női szobrocska. Ez a kultikus együttes ismét az épület speciális funk238 Jósa András Múzeum Évkönyve 1994