A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Bíró Katalin: Kőanyag vizsgálatok kapcsolatjelző szerepe az alföldi neolitikum kutatásában

Katalin BÍRÓ Kőanyag vizsgálatok kapcsolatjelző szerepe az alföldi neolitikum kutatásában BIRÓ Katalin Mai ismereteink az Alföld neolitikumáról elsősor­ban a morfológiai (tipológiai) és stratigráfiai ku­tatások nyomán alakultak ki. Az egykor élt népesség kapcsolatrendszerét a hagyományos régészeti ku­tatás az „importleletek" alapján közelítette meg; ezek olyan jellemző tipológiai ismérvekkel bíró készít­mények, melyek készítési helye behatárolható, és az adott kultúra határain kívül esik. A hatvanas évektől előtérbe kerülő archeometriai kutatások a kapcsolatjelző értékű „importleletek" kö­rét lényegesen bővítették. így bizonyítottan tengeri eredetű vagy ismert ritka előfordulású természetes anyagok (Spondylus, obszidián, s - főként a későbbi korokban - borostyán) szintén kapcsolat- és „ke­reskedelmi út" jelzővé váltak. Ezek a vizsgálódások azonban többnyire csak egyirányú kapcsolatot je­leznek és kevés adatot kapunk a közvetítés módjára, formájára. Az elmúlt évek szisztematikus nyersanyag-lelőhely vizsgálatai során sikerült a források begyűjtésével és rendszeres anyagvizsgálatával a kapcsolatjelző le­letek körét egy egész tárgycsoporttal - a pattintott kőeszközök csoportjával - bővítenünk. A techno­lógiai lépések követése ugyanakkor a kapcsolat puszta tényén túl annak jellegére vonatkozóan is értékes adatokkal szolgál. A nyersanyag származási helyére vonatkozó vizsgálatok az egyes lelőhelyek kapcsolatrendszerén túlmutatva a neolitikum során lezajló történeti változásokhoz is jelentős adatokat szolgáltatnak. BIRÓ Katalin Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Információs Részleg 1450 Budapest, Pf. 124. 162 Jósa András Múzeum Évkönyve 1994

Next

/
Thumbnails
Contents