A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

5. Összefoglalás A káílósemjéni Nagy-Mohos 1954 óta természetvédelmi terület. Az utóbbi tíz évben igen erőteljes változások mentek végbe a lápon. A talajvízszint csökkenése miatt a láp periodikusan kiszáradóvá vált, a vízutánpótlás ezt nem tudta megakadályozni. A lápra vezetett víz nem. a megfelelő minőségű volt, megváltoztatta az üledék felső rétegének kémiai összetételét. A paleoökológiai vizsgálatok célkitűzése a láp fejlődéstörténetének megismerése volt. Ezt az igen bonyolult problémát több szempontból közelítettük meg. Uledékföldtani, geokémiai, palynológiai és malakológiai vizsgálatokat végeztünk, melyek eredményeit sokváltozós statisztikai módszerekkel is kiértékeltük. A statisztika segítséget nyújtott az eltérő körülmények között lerakódott üledékrétegek (a Nagy-Mohos fejlődési stádiumainak) meghatározásában. A terület fejlődéstörténeti vázlata a következő: (1) Eolikus üledékképződés — futóhomok lerakódás a Boreálisban (szediment és malakológiai vizsgálatok). (2) Semlyék állapot — szárazföldi és tavi üledékképződés váltakozása (8010±100 MP. év), időszakos vízborítás (szediment, malakológiai és kémiai vizsgálatok). (3) Tavi állapot — tavi üledékképződés, a környező homokbuckákat tölgyerdő borította. Ez az állapot több ezer éven át tartott (*). (4) Erőteljesen eutrofizálódott tavi állapot — a környező erdők kivágása miatt a tóba kerülő tápanyag mennyisége megnövekedett. Fokozódott a szervesanyag termelés, az üledékképződés jelentősen felgyorsult (*). (5) Láp állapot — Anaerob vízi környezet alakult ki, a lápképződés igen rövid idő alatt ment végbe (290±40 BP. év) A Nagy-Mohos feltöldődése úszóláp képződéssel történt, melynek legnagyobb része rögzült (*). (6) A nyírségi vízrendezési munkálatok következtében megváltozott a láp vízellátottsága, jelenleg egy „pusztuló láp állapotról" beszélhetünk. (*) szediment, geokémiai, pollen és malakológiai vizsgálatok alapján megállapított fejlődési stádium. Eredményeink közül a legfontosabbnak annak bizonyítását tartjuk, hogy a tavak elláposodásához, ha területük kicsi, vizük sekély nem szükséges több ezer év, a folyamat igen rövid idő alatt végbemegy. Esetünkben a lápképződés emberi tevékenység hatására gyorsult fel, és úgy tűnik, hogy emberi tevékenységnek köszönhetően szűnik meg.

1 1 Köszönetet mondunk Dr. Hertelendi Edének a Debreceni Atommagkutató Intézet munkatársának a radiokarbon kormeghatározásokért, valamint a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank „Universitas" alapítványnak a kutatások anyagi támogatásáért. 364