A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

gazdag viszonyok között kerülnek az üledékbe, eszerint a tó vize sekély, jól átszellőzött lehetett (18. kép B.). A tavi üledék és a tőzeg határából származó minták érdekes folyamatokról tanúskodnak. Az egyik igen nagy meglepetést a radiokarbon kormeghatározások szolgáltatták, miszerint a láp igen fiatal, kb. 300 éve alakulhatott ki (290 ± 40 BR). A tavak elláposodását KÁDÁR (1965.) a következő módon képzeli el: olyan bő csapdékú és nagy légnedyességű tájakon, ahol a szervesanyag termelés mértéke meghaladja a szervesanyagnak a tófenéken történő lebontását, az üledékképződés évről évre növekszik, és előmozdítja a tó feltöltődését. Egyidejűleg a növényzet előnyomul a partok felől a tó irányába, végül az egész víztükröt elborítja: a tóból mocsár lesz. Időközben azonban megváltoznak a víz fizikai, kémiai tulajdonságai is. A szénsav- és a huminsav-képződés a víz esetleges alkalikus jellegét megváltoztatja, a pH értéket csökkenti. Az enyhén savas (pH = 5-6 közötti) kémhatás elérésekor a korábbi növényfajok kivesznek és helyet adnak a lápi életközösségnek. A tőzeg kationcserélő képessége révén megköti a vízből a bázisokat, így a lápba kerülő alkalikus víz tulajdonságát meg tudja változtatni, a lápon élő acidofil növényzet nem károsodik. A másik elképzelés szerint a tavak feltöltődése úszóláp nemzedékek egymásra temetkezésével megy végbe (DÖMSÖDI 1977.). A lápok sajátos típusát képviseli az úszóláp, holtágakban, tavak felszínén alakulhat ki. A nád vagy a gyékény rizómái a közöttük felhalmozódott törmelékkel együtt szőnyegként lebegnek a víz felszínén (FELFÖLDY 1984.). Kialakulásuknak BALOGH (1986.) szerint két fő stádiuma van: (1) A vízre dőlt nád, vagy harmatkása szárak levélhónaljaiból kiinduló hajtások, vagy a nád, a gyékény rizómáinak víz fölé növésével létrejön a lebegő gyep. (2) A lebegő gyep által felhalmozott szervesanyag tőzegesedni kezd. Megtelepednek rajta a lápi növények. A lebegő gyep kialakulása gyors folyamat, míg az úszóláp fejlődése évezredekig tart. BALOGH (1986.) arra a megállapításra jutott, hogy a tavak feltöltő szukcessziója nem a lebegőhínároktól a gyökerező hínárokon át a parti makrofiton vegetáció felé vezet, hanem ellenkezőleg, a partról, a makrofiton vegetáció megtelepedésével indul, és halad a mély víz felé. A folyamat meredek és lapos part esetén más módon megy végbe. A Mohosra jellemző lapos part esetén először a vízben álló nádas, vagy gyékényes alakul ki, és tölti fel a medret a makrofitonok által meghódítható kb. 2 m vízmélységig, majd úszóláp képződéssel folyik a szukcesszió. JÁRAI-KOMLÓDI (in BALOGH 1986.) vizsgálatai szerint a Velencei-tó úszólápjain kb. 2500 év alatt 25 cm tőzegréteg keletkezett, tehát a feltöltődés igen lassú. A tőzeg és a tavi üledék határán hirtelen lecsökken a tölgypollen aránya, a kultúr Graminea pedig megnövekedik. Történelmi források is beszámolnak arról, hogy a tavat körülvevő buckákról az erdőt kiirtották és csak a századforduló után telepítették újra. A vízgyűjtő területről nagy mennyiségű tápanyag 362