A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

(0,3—0,4 m) végzett C

14 kormeghatározások után. A radiokarbon vizsgálatok szerint a tőzegképződés a XVII. sz. végén - XVIII. sz. elején indult meg. Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a tavi üledék képződése igen lassú volt (1 cm/100 év). Ez arra utal hogy a tavi állapotban igen alacsony lehetett a vízben a biológiai produkció, kevés szervesanyag, kevés üledék képződött. A lassú üledékképződés miatt a 10 cm-es mintavétel nem biztosít kellően finom felbontást. A jövőben szeretnénk 2 cm-es, keveredés mentes mintavétellel a vizsgálatot megismételni. Valószínű, hogy finomabb felbontással árnyaltabb képet kapunk, amely a Magyarországon leírt pollenfázisokkal jobban összevethető lesz. Az üledékrétegek pollenanyaga egyaránt tükrözi a tó környékének, és a tágabb földrajzi környezet növényzetének változásait (BIRKS 1980.). A lokális elemek elvileg nagyobb dominanciával jelentkeznek. A pollen adatok főkomponens analízisével arra a kérdésre kerestünk választ, hogy mely üledékrétegek rakódtak le hasonló növényzeti borítottság mellett. Az analízis során két főkomponenst vettünk figyelembe, melyek az összvariancia 91,9%-át magyarázzák. A 15. képen látható, hogy a tavi "üledékből és a tőzegből származó minták elkülönült csoportokat alkotnak. Ez azt jelenti, hogy a tó környékének növényzete jelentősen eltért a tavi és a lápi rétegek kialakulásakor. A tavi üledék képződésekor a vizsgált területet tölgyerdő övezhette (13. kép). A tölegypollen aránya a tőzegképződés kezdetén erősen lecsökken. Ugyanakkor a Graminea pollen dominanciája megnő és megjelennek a kultúrnövények pollenéi (13. kép). A környező falvak lakossága egyre nagyobb területekről irtotta ki az erdőket, hogy helyüket szántóföldek, legelők váltsák fel. Ez a folyamat olyan nagy mértéket öltött, hogy a XVIII. sz. végére - XIX. sz elejére teljesen átalakult a Nagy-Mohos környéke. Az erdő eltűnt, legelők és szabadon mozgó futóhomokos területek vették körül. Az erdőirtást követő talajerózió miatt nagy mennyiségű növényi tápanyag kerülhetett a tóba, ami eutrofizációt okozott. A szél szabadon hordta a homokot a tóba, ez szintén hozzájárult a feltöltődés fokozódásához. Összefoglalva a pollenanalitikai vizsgálatokat a következő eseménysort rögzítettük: (1) 0,8 m alatt arid viszonyok miatt a pollenanyag nem fosszilizálódott. (2) A tavi üledékképződés kezdete az Atlantikum pollenfázis elejére esik. A tó környékén tölgyerdő alakult ki. A lassú üledékképződés miatt nagyobb felbontású vizsgálat szükséges a pollenfázisok pontosabb elkülönítésére. (3) Az antropogén hatások a tavi üledék — tőzeg határon jelentkeznek. A tölgyerdő irtása a szántóföldi művelés intenzívvé válása (kultúr Graminea), és az ezzel járó talajeróziós folyamatok drasztikus trofitás változást vontak maguk után, az üledékképződési folyamatok felgyorsultak. 355