A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

Ez történt 1984-ben is, amikor az északnyugati oldalon levágták az erdőt (TARR 1984.), amelyet a vízkémiai vizsgálatok során a kalcium változása erőteljesen jelzett. Valószínű, hogy hasonló esemény történt a lápképződés kezdetén is. A következő lépés egy erőteljes bentonikus eutrofizáció lehetett. A megnövekedett hínármennyiség felgyorsította a tó feltöltődését, megteremtette a lápképződéshez szükséges feltételeket. Ezt követően a nagy mennyiségű szervesanyag bomlása miatt anaerob, ill. oxigén szegény környezet alakult ki. Ezt jelzi az igen alacsony mangán- és vastartalom, hiszen ilyen viszonyok között ezen elemek nem halmozódnak az üledékben. Az elemtartalom vizsgálatokat összegezve a követekző fejlődési állapotokat különböztethetjük meg: (1) Semlyék állapot — az elemtartalmak alapján statisztikusán elkülönül, de az itt lezajlott kémiai változások a rendelkezésünkre álló adatok alapján nehezen értelmezhetők. (2) Tavi állapot — sekély, fenékig felkeveredő, így jó oxigén ellátottsága állapot, vas, mangán és foszfor felhalmozódás az üledékben. (3) Erőteljesen eutrofizálódott tavi állapot — a tavi üledék és a tőzeg határán SPDU, cink- és kalciumtartalom maximum, valamint a fokozott szervesanyag termelés jelzi. (4) Láp állapot — oxigénszegény viszonyok kialakulása, nagy szervesanyag, alacsony vas-, mangán- és foszfáttartalom. Az ólomtartalom hirtelen megváltozása a környezetszennyezés fokozódását jelzi. 3. 4. A pollenanalitikai vizsgálatok eredményei A furásanyagot ZÓLYOMI (1952.) módszerével dolgoztuk fel. A szelvény a 80 cm-nél magasabban fekvő rétegekben volt kiértékelhető. Ennek okát abban látjuk, hogy a szárazabb klíma (még ha periodikusan jelentkezett is) megakadályozta a pollenanyag fosszilizálódását. 0,6—0,8 m között az összpollenszám alatta marad a statisztikailag értékelhető minimumnak (100 db), ennek ellenére a pollenkép alapján megállapítható, hogy ez a réteg a Boreális végén és az Atlantikum elején képződött. Ezt támasztja alá a semlyék üledékből végzett radiokarbon kormeghatározás is (8010 ± 100 BR). A koradat 1,0—1,2 m közötti üledékrétegre vonatkozik. A kapott pollenképet (13-14. kép) összevetve a hazánkban használatos, palynológiai alapon felállított paleobiológiai szakaszokkal (ZÓLYOMI 1952., JÁRAI-KOMLÓDI 1966., 1969.), jelentős eltéréseket tapasztaltunk. A különbségek ott jelentkeznek, hogy az Atlantikum, a Szubboreális és Szubatlantikus fázisok differenciálatlanul jelentkeznek. Meg kell jegyeznünk, hogy az 50-es években a kállósemjéni lápon végzett pollenanalitikai vizsgálat hasonló eredményeket hozott, az értékelés hasonló nehézségekbe ütközött (HOCZEK 1985.). A probléma még bonyolultabbá vált a tavi üledék és a tőzeg határán 353