A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

monitos konkréciókat tartalmaz (0 max. 1 cm). Ebből az üledékrétegből Chara oogoniumok, vízi és szárazföldi csigák héjai kerültek elő tömegesen. Scanning elektronmikroszkóppal vizsgálva a kvarcszemcséket megállapíthatjuk, hogy eolikus futóhomok szemcsék találhatók ebben a rétegben is, de a felszínükön a mechanikai sérülések nyomai mellett utólagos kémiai hatás is felfedezhető. Mivel a mikroszkóposán vizsgált rétegekben nem találtunk folyó átal szállított homokszemcséket, elvethetjük az „elhagyott folyómeder" hipotézisét. Az előző rétegekhez képest a finomabb frakciók aránya jelentősen megnő, de a finomhomok aránya is jelentős marad (16-30%). A szemcseösszetételi diagram (4. kép) elemzése azt mutatja, hogy két üledékképződési folyamat kapcsolódott össze. Az egyik az eolikus, ami a durvább (homok) frakciót akkumulálta, a másik a tavi, amelyben a finomabb üledékek halmozódtak fel. Ez a két folyamat elvileg kizárja egymást, viszont a klimatikus periódusok (arid-humid) váltakozásával egymás után bekövetkezhettek. Meg kell jegyeznünk, hogy MOLNÁR et al. (1979.) hasonló folyamatokat tapasztalt a Duna-Tisza közén elhelyezkedő lápok vizsgálata során. Ezt az állapotot semlyék állapotnak nevezzük, melyet a kiszáradás és a vízborítottság váltakozása jellemez. 0,3—0,8 m között a felszín felé növekvő szervesanyag tartalmú, feketésszürke kőzetlisztes agyagréteg húzódik. Ebből a rétegből Tyhpa-, Phragmites-, Pteridophyta növényi maradványok, növényi magvak, és elsősorban vízi Mollusca fajok héjai kerültek elő. így valószínűleg ez a réteg erős növényzeti borítású tóban képződött. A finomabb frakciók aránya megnőtt, ami arra utal, hogy a semlyék állapotot felváltotta az állandó vízborítottságú tavi állapot. Ki kell emelnünk a 0,3—0,4 m közötti mintát, mert itt a szemcseösszetétel ugrásszerű változása (4. kép) az üledékképző folyamatok megváltozását jelzi. Ebben a szintben a később ismertetésre kerülő kémiai, pollen és mollusca elemzések is jelentős változásokat mutattak ki. A terület limnogeológiai fejlődésében ez a szint igen nagyjelentőségű, hiszen feltehetőleg ekkor kezdődik meg a lápképződés. A durvább anyagok arányának ugrásszerű növekedése mutatja, hogy a vízi üledékképződés mellett más, gyorsabb üledékakkumulációs folyamatok is jelentkeztek. Felszín—0,3 m között rendkívül magas (40-60%) szervesanyag tartalmú, 0,1—0,3 m között vörösbarna, 0—0,1 m között barnásfekete színű tőzegréteg (finomkőzetlisztes agyag) húzódik. A vörösbarna színű mintákban mohamaradványok találhatók, míg a barnásfekete mintákban a mohák mellett igen jelentős a Salix levelek aránya is. Az üledékképződés teljes növényzeti borítás mellett lápi körülmények között zajlott. Az üledékrétegek elkülönítésére főkomponens analízist végeztünk. Az analízis során két főkomponenst vettünk figyelembe, melyek az összvariancia 95,4%-át magyarázzák. A varimax rotált főkomponenssúlyok alapján határoztuk meg a mintákra jellemző főkomponens értékeket. A 5. képen látható, hogy a futóhomok, a semlyék, a tavi és a láp állapotban képződött üledékminták elkülönülnek. 345