A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

A geokémiai vizsgálatokhoz strukturált részmintákat vettünk. Elválasztottuk az azonos morfológiájú rétegeket, majd ezeket (vastagságuktól függően) 5-10 cm-es részmintákra bontottuk. A pollenanalitikai vizsgálatokhoz egységes részmintákat vettünk, a fúrómagot 10 cm-es egységekre daraboltuk. A szediment, a malakológiai és a radiokarbon vizsgálatok nagyobb anyagigényűek. Az orosz mintavevő általunk elkészített változata ezt az igényt nem teljesíti. A szediment és a malakológiai vizsgálatokhoz a mintákat Földváryféle fúróval vettük. Ez a mintavevő keveri az üledéket, 10 cm-es részmintákat biztosít. A radiokarbon kormeghatározáshoz a feküből, valamint a tavi üledék és a tőzeg határán a tőzegből vettünk mintákat. Erre a célra az északi medence 14. mintavételi helyén szelvényt ástunk. A mintavétel során 10 cm vastagságú részt emeltünk ki a szelvényből. A vizsgálati anyagot a helyszínen műanyag tasakokba helyeztük, majd alufóliába csomagoltuk. így akadályoztuk meg a kiszáradást és a fény káros hatását. A mintákat feldolgozásig hűtőszekrényben +4 °C-on tároltuk. A légszáraz, homogenizált mintákat az elemtartalom vizsgálatokhoz nedves savas roncsolással tártuk fel (BENGTSSON-ENELL 1986.). A meghatározásokat PYE UNICAM SP1900 atomabszorbciós spektrofotométerrel végeztük. Az összes foszfortartalmat (foszfát formában) spektrofotometriásán, az automatikus sorozatelemzésekre kifejlesztett Contiflo rendszerrel határoztuk meg. Termoanalitikai vizsgálatokat Derivatograph (MOM) és Mettler TA-3000 típusú készülékekkel végeztük. A hevítési intervallum 25-1000 °C volt. Referencia anyagként AbC^-ot alkalmaztunk. A derivatogramokat a regisztrálópapíron értékeltük, majd egyenlő hőmérsékleti skálára és arányos DTADTG-görbe intenzitásokra szerkesztettük át. A felszíni vizekben élő növények biológiai produkcióját a termelt szervesanyag mellett jól jellemzi a klorofill tartalom is. Az üledékben eltemetve sötét, oxigéntől elzárt körülmények között a pigmentek hosszú időn át megmaradnak. Vizsgálatainkhoz WETZEL és LIKENS (1979.) alapján állítottuk össze az általunk alkalmazott eljárást. A szemcseösszetételt a Pappfalvi-féle hidrometrálásos módszerrel határoztuk meg (MOLNÁR 1981.). A scanning-elektronmikroszkópos szemcsealak vizsgálatokhoz a mintákat MOLNÁR et al. (1988.) leírása alapján készítettük elő. A palynológiai vizsgálatokhoz a minták feltárását a Zólyomi által módosított, Erdtmann-féle cink-kloridos módszerrel végeztük (ZÓLYOMI 1952.). A malakológiai vizsgálatok anyagigénye nagy, mintegy 0,5 kg üledék szükséges ahhoz, hogy statisztikailag értékelhető mennyiségű csiga, illetve kagyló maradvány kerüljön elő. A mintákat szárítószekrényben 150 °C-on szárítottuk, majd 0,8 mm 0-jű szitán átiszapolva nyertük ki a Mollusca héjakat. Az adatok feldolgozása során szokásos statisztikai eljárások mellett sokváltozós statisztikai módszereket is felhasználtunk. Ezek közül a legfontosabb a 339