A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Istvánovits Eszter: Az apagyi császárkori telep (lektorálta: Kulcsár Valéria)

felében már létezett, s a IV. században szűnt meg. A többi anyag e feltevésnek nem mond ellene

23

. Az anyag sajátos összetételének okát abban kereshetjük, hogy a különféle (kulturális/etnikai?) régiók találkozási szférájában élő csoport hagyatékával állunk szemben. Hasonló összetételű telepanyagot említhetünk még BeszterecVár lelőhelyről

24

. Alapvető eltéréseket találunk az Apagy-Beszterec típusú leletanyag és az észak-magyarországi telepek leletei között. Az utóbbiak esetében a Puchov, ill. Przeworsk kultúra jellegzetes jó kidolgozású, kézzel formált edényeinek töredékei szép számmal feltűnnek arra ösztönözve a kutatókat, hogy vandál, illetve őket megelőzően egy másik, ugyancsak északi irányból bevándorló etnikumot keressenek. Esetünkben ez a leletanyag teljesen hiányzik. A beregsurányi műhely közvetlen vonzáskörzetéhez tartozó télepek anyagáról csak kevés információnk van, azonban ezek anyaga is más, mint az apagyi. A Felső-Tisza-vidék etnikai képe a II. sz. végén változik. Ebben az időszakban jelennek meg a szarmaták és a vandál/viktoválok vikékünkön (ISTVÁNOVITS 1990.), s valószínűleg ekkoriban kezdi működését a beregsurányi műhely is

25

. A telepanyagok ma még aligha alkalmasak bármiféle etnikai elkülönítésre

26

, jelzik viszont a terület lakóinak szerteágazó kapcsolatait, s adatokat szolgáltatnak az életmód kutatásához

27

. Irodalom BÓNA 1986. = Bóna, I.: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In.: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Magyarország műemléki topográfiája X. Szerk. Entz G. Budapest 1986.15-91. CSALLANY 1991. = Csallány, D.: Die Töpfersiedlung von Beregsurány im spätkaiserzeitlichen Barbaricum. Kézirat. Nyíregyháza HUNYADY 1944. = Hunyady, I.: Kelták a Kárpátmedencében. (Die Kelten im Karpatenbecken I-II.) DissPann IL 18. 1944. ISTVÁNOVITS 1986. - Istvánovits, E.: Északkelet-Magyarország területének római kori története. Kandidátusi értekezés. Budapest 1986. ISTVÁNOVITS 1990. = Istvánovits, E.: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei — 2-3. századi sírok Tiszavasváriból. (The earliest Sarma23 A II. tábla 1. számú rajzán közölt fibula nem jelent fogódzópontot a keltezésnél, mivel nem teljesen egyértelmű a lelőhelye (ld. előbb!), azonban datálása nem mond ellent a többi tárgy által meghatározott időpontnak. 24 Németh Péter ásatása. Ld. ISTVÁNOVITS 1986. 25 Ez utóbbi keltezés helyességét a további kutatások dönthetik el. 26 Még abban az esetben sem valószínű az elkülönítés lehetősége, ha a telepszerkezetről is állnak rendelkezésünkre információk, hiszen azt elsősorban az életmód határozza meg. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a telepanyagok túlnyomó hányadát a kerámia jelenti, ez pedig a műhelyről, s nem az etnikumról árulkodik. 27 Ld. Vörös István tanulmányát a kötetben! 23