A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

nincs jogunk, de abból elengedni keveset is, hatáskörünket túlszár-nyalja. — Hogy pedig e jóváhagyott végzés teljesedést nyerjen, főbíró Tóth Sándor úr, mint a kinek kötelessége nemcsak, hanem hivatásának egyik legszebb oldala hivassék fel, hogy — minden lehetőt kövessen el arra nézve, hogy az iskoláztatás minélinkább magas fokra jusson."

220 Az 1876. évi törvény 13. §-a előírta a hetenkénti iskolalátogatást is. Erre vonatkozó adatunk 1882-ből van: „Elnök felhívja az Elöljárókat, hogy választatnék két tag akik a lelkésszel koronként az iskolában tennének látogatást, és a szükségesekről intézkednének. Ilyenekül meg választattak Jenéi Gábor, Molnár András presbyterek."

221 Valószínű, hogy nem minden héten történt meg az iskolák látogatása, mivel az ott taptasztaltakról csak egy ízben — a fentebb már idézett eredménnyel zárult vizsgálatban — esett említés. Erre mutat az a tény is, hogy ^z iskolák látogatását minden héten ha a körülmények megengedik foganatosítani feltétlenül kötelességeink közzé tartozik."

222 Ebből kiindulva — hogy az iskolaszék tagjai közül iskolalátogatásra választott két presbiter munkáját megkönnyítsék — 1910-ben már az egész presbitérium végezte ezt a feladatot, havonta más két-két presbiterrel

223

. A népiskolai törvény 50. §-a kimondta a 12-15 éves korú gyermekek ismétlő iskolába járásának kötelezettségét is. Ennek megvalósítása szintén a presbitérium feladatai közé tartozott. Működéséről 1886-ból van az első adatunk, amikor is a tanítónak az itteni tanításáért adandó fizetségről szavaztak. 40 forintot állapítottak meg, bár a vitában ifj. Bereczki János presbiter csak 25 frt-ot akart megszavazni, amiért a többiek megrótták őt. Az ismétlő iskola óráit vasárnap az istentisztelet után tartották

224

. A jegyzőkönyvekből az iskolai élet néhány további mozzanatára is fény derül. 1894-ben írásban rögzítették a harangozó kötelességeit, melyek között szerepelt az iskola udvarának tisztán tartása is — mint fentebb már említettük. Egy 1907-es bejegyzés szerint a harangozó és az iskolaszolga azonos személy volt. 1898-ban határozatot hoztak, hogy az iskola kertjének egy részét fanemesítésre és a növendékek oktatására tartják fenn. Ugyanebben az évben a tanító kéri, hogy a lelkésznél levő, régen harang helyett használt csengőt — „mint óra- és fertálycsengőt" — a két iskola részére engedjék át. Meg is kapja — az árát 10 frt-ban állapították meg

225

. 1904-ben egy fegyelmi ügy kapcsán megemlítették, hogy az iskolába &z iskolás gyermekek mindég vittek annyi fát, hogy az (iskola kályhája — P.I.) abból befűttethetett, sőt nemtüzeléskor is sok tuskó maradt, melyet tanító úr a maga fájához rakatott."

226 220 Presb.jkv. 1883. márc. 11. 221 Presb.jkv. 1882. máj. 18. 222 Presb.jkv. 1904. dec. 11. 223 Presb.jkv. 1910. febr. 16. 224 Presb.jkv. 1886. jan. 10. 225 Presb.jkv. 1907. nov. 12., 1898. okt. 2. és máj. 22. 226 Presb.jkv. 1904. ápr. 17. 218