A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Istvánovits Eszter: Az apagyi császárkori telep (lektorálta: Kulcsár Valéria)

13. Vasmegyer, 1 ép és 1 töredékes példány (V. tábla 4.). (A vasmegyeri iskolai gyűjteményben 83. 8. 1. és 83. 10. 1. leltári számon.) 14. Szabolcs megye, közelebbről ismeretlen lelőhelyről 2 db. (JAM. 61. 5. 1. és 63. 935. 1, ISTVÁNOVITS 1986. Kat. 304. CCXXVIII. 3-4.) A bikónikus edénvek magasabb változata is ismert a területről, pl. Vencsellőről (V. tábla 10.) (PARDUCZ 1950. 475. Ih. 60. CXI. 10., JAM. 63. 902. 1.) vagy Nyíregyházáról, a lovassági laktanya területéről (V. tábla 7.) (PARDUCZ 1941. 318-320. 1/9. kép., PARDUCZ 1950. 447. Ih. 59. CXXXIX. 33., JAM. 61. 3. 1.) A bikónikus edények elterjedési korának meghatározásához a velük előkerült kísérőleletek nyújtanak némi támpontot. Itt említhetjük a Tiszavasvárijózsefházi terra sigillata töredéket

15

, mely a III. sz. első feléből származik. A Hortobágy-porosháti sír pontosabb keltezését a kísérőleletek nem teszik lehetővé. A Nyíregyháza-Lovaskaszárnya területéről származó síregyüttesben(?) a bikónikus edény egy - a III. sz második felére - IV. sz. elejére keltezhető-aranyozott ezüstfibula

16 (VI. tábla 2.) (JAM. 63.117. 2., PARDUCZ 1941. 313., BÓNA 1986. 67., 14. kép) társaságában került elő.

17 Eddigi ismereteink szerint tehát a bikónikus típus a III. század elején tűnik fel, s előfordul a IV. sz-ban is. A szarmata telepek legáltalánosabb edényformái közé tartoznak a hombárok. Ezek finoman iszapoltak, szürke vagy téglaszínű, korongolt, különféle méretű edények. Köztük két típust különített el a kutatás (PÁRDUCZ-KOREK 1958. 30-31.). Az egyik egy karcsúbb, nyúlánkabb forma — ehhez tartozik az apagyi anyagból a IV tábla 13. aljtöredék —, a másik változat zömökebb, szélesebb szájú. Az utóbbi csoport képviselője a IV tábla 1. és 4. rajzon látható két töredék. Ugyanakkor az apagyi anyagban előfordultak olyan hombártöredékek is, amelyek anyagukban, technikai kivitelükben és formájukban egyaránt eltérnek a fenti két csoporttól. Jóval nagyobbak és nehezebbek azoknál, ami használat- és rendeltetésbeli különbséget takar. Korongoltak, szürkék vagy barnák, homokkal soványítottak, tapintásuk érdes. Gyakori a karcolt és fésűs hullámköteg dísz a vállukon és peremükön, amely vízszintesen kihajló, profilált. Nagy méretűek: peremátmérőjük eléri a 30-40 cm-t, falvastagságuk 1,5-2 cm. Előfordulási areájuk az éles hastörésű forma elterjedéséhez hasonló képet mutat, kizárólag a Kárpát-medence északi részén terjedtek el, az ApagyNyíregyháza-Eger vonaltól délre hiányoznak vagy csak rendkívül szórványo12-17.) egy - a III. sz. első felére keltezhető - terra sigillata oldaltöredék került elő, mely vagy a westerndorfi, vagy a pfaffenhofeni műhely terméke. (A meghatározást Gabler Dénesnek, MTA Régészeti Intézet, köszönöm.) 15 Ld. a 14 jegyzetet! 16 Analógiája pl. Wilhelmsau 58. sír. (Praistoria Ziem Polskich V. Wroclaw-Warszawa- KrakówGdaiisk 1981. XXXVIII/5. Lubosycka III. fázis.) 17 A többi lelet vagy szórvány, vagy a kísérőleletei nem keltezhetik. 20