A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
még felhasználatlan temetőterületet évi 13 korona haszonbérért vette ki a következő 3 évre Sas János 160 . A temető területének egyéb hasznosításáról is tudunk: 1876-ban az ott száradásnak indult tölgyfákat kivágták és beszállították, 1904-ben a temető fájából kerítést javítottak, a maradékot pedig a tanító udvarán rakták össze 161 . A más vallásúaknak pénzért árusított sírhelyek is hoztak bizonyos jövedelmet az egyháznak. Fentebb már említettük a baptistáknak e tárgyban benyújtott panaszát. 1895-ben a presbitérium kimondta, hogy „más felekezetűek a temetőhelyet pedig csak meg szabott ár lefizetése mellett vehetik igénybe, mivel azt nem adományképpen kapta egyházunk, hanem a lakosok fekvőségéből hasíttatott ki." 162 Ennek díja 1892-ben a vagyontalanoknak 2 frt, a vagyonnal rendelkezőknek 5 írt; 1901-ben minden idegen lakóhelyű és más vallású személy 10 koronáért kapott egy sírhelyet 163 . 1904-ben a sírhely ára miatt különös probléma vetődött fel: a halottat — bizonyára korábban elhunyt hozzátartozója mellé — egy régi sírba temették. Boldog Péter gondnok jelentette, hogy Szlafkai István „egy sírhely árát nem akarja meg fizetni, azon alapon mert az a legutóbbi temetkezésnél mint régi sír ásatott ki a melyért már egyszer az illő díj megfizettetett. Különben is sok eset ismétlődik ilyen formán." A presbitérium határozata szerint „Senki a más sírjába nem temetkezhetik, a ki mégis tenné, a sírért tekintet nélkül arra, hogy régi sír a vagy új vagy volt e már érette fizetve vagy nem, köteles az illő díjat megfizetni." 164 Már korábban is felmerült a nem meghatározott sorrendben való temetkezés ügye: 1886-ban a presbitérium utasította a híveket, hogy „a sírokat egymás után, sor szerint ássák. Össze vissza és a rendetlenkedés 5 frt pénzbírság alatt tiltatik." 165 A halottak utáni harangozásért szedett díj is főként a nem reformátusokat sújtotta. 1872-ben kimondták, hogy a harang minden egyes meghúzásáért idegenek 50 krajcárt fizessenek. A község lakosai 40 krajcárt tartoztak fizetni, ha a szokásosnál többször harangoztattak, egyébként nekik ingyenes volt a harangozás. 1892-ben az idegenek kétszeres harangdíjat voltak kötelesek fizetni 166 . A harangozásért befolyt összeg nem teljes egészében az egyházat illette, henem meghatározott része a harangozóé volt — mint azt az előző fejezetben már láttuk. 1896-ban az egyháznak 17 frt 80 kr., 1898-ban pedig 20 frt 80 kr. jövedelme volt a harangdíjból 167 ; más időpontból nincs ezek összegére vonatkozó adatunk. 160 Presb. jkv. 1886. aug. 1., 1887. márc. 15., szept. 18., 1895. márc. 10. és 1908. júl. 19. 161 Presb. jkv. 1904. máj. 8. 162 Presb. jkv. 1895. szept. 15. 163 Presb. jkv. 1892. nov. 19. és 1901. máj. 25. 164 Presb. jkv. 1904. máj. 25. 165 Presb. jkv. 1886. márc. 7. 166 Presb. jkv. 1872. máj. 12. és 1892. nov. 19. 167 Presb. jkv. 1897. jan. 22. és 1899. jan. 21. 207
