A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
szekta, a nazarénista vagy megszűnt az 1900-as évek elején, vagy 1905 után beolvadt a baptista egyházba. A baptizmus különösen 1905 után erősödött meg, ugyanis a 77092/1905. VKM rendelettel az elismert egyházak sorába lépett. Megerősödésére mutat a presbiteri jegyzőkönyv azon bejegyzése is, mely szerint „az egyháztagok egy része (38 adófizető család) az 1905 év végén és 1906 elején áttért a baptista vallásra." A presbitérium tagjainak józan állásfoglalására vall, hogy felismerték az áttérések okát és ennek hangot is adtak: „Az egyházi adó már most is olyan magas, hogy azt már magasabbra emelni teljes lehetetlenség", és ha újabb adót vetnének ki a köznépre, „a szegényebb osztályból tömeges számban térnének át a baptista vallásra." 143 Ezekben az években a református egyház többször is vitába keveredett a baptistákkal, mivel a presbitérium más vallásúaknak tekintette őket és emiatt bizonyos esetekben nagyobb díjat kért tőlük, mint saját egyháztagjaitól. A baptisták többször tiltakoztak: 1906-ban „a baptista hitközség kéri a községi elöljáróságot, hogy járjon közbe a ref. egyháztanácsnál, hogy a temető helyiségében úgy a baptisták mint más vallásúak ingyen temetkezhessenek, vagy pedig gondoskodjék köztemető helyiségéről." 144 Esperesi közbenjárás eredményeként a presbitérium megváltoztatva előző évi határozatát úgy döntött, hogy minden más vallású is ingyen temetkezhet a temetőben. 145 Ugyanígy határoztak a nem református vallású szülők gyermekeinek tandíjával kapcsolatban is (lásd a következő fejezetben). Az adók után lássuk az egyháztagokra kiszabott másik kötelezettséget, a közmunkát. A közmunkáról az első adat 1883-ból való: indítványozzák, hogy a lelkésznek az eddigi közmunka helyett pénzbeni megváltást — 30 írt-ot — lehessen fizetni 146 . A határozatról a későbbiekben nincs szó, de 1902-ben ismét felmerült a kérdés azzal, hogy azt a híveknek természetben kell beszolgáltatniuk 147 . A közmunkát azonban 1903-ban a lakosság kérésére ismét visszaállították 148 . Úgy látszik, hogy az egyháztagok inkább vállalták az egyébként nem túl sok elfoglaltságot jelentő munkát, mint hogy újabb kiadásokkal terheljék magukat. 1891-ből van adatunk arról, hogy a templomépítéskor a lakosság munkáját is igénybe vették: „templomépítéskor a szállításhoz a község lakosai tartoznak szolgálni: akinek igája és földbirtoka van — házsorban igával, akinek nincs földbirtoka — gyalogmunkát végezni." 149 Ugyanabban az évben a téglahordás alkalmával a lakosokat vagyonuk alapján hat kategóriába sorolták és aszerint 143 Presb.jkv. 1906. jún. 17. 144 Presb.jkv. 1906. ápr. 5. 145 Presb.jkv. 1906.jún. 17. 146 Presb.jkv. 1883. okt. 28. 147 Presb. jkv. 1902. jan. 19. 148 Presb. jkv. 1903. jún. 7. 149 Presb. jkv. 1891. máj. 18. 205
