A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

kiközösítve érezhették magukat közülük. Ezek ismeretében a szembehelyezkedés érthető és magyarázható. A presbitérium anyagi vonatkozású tevékenysége Az előző fejezetben szóltam az egyházi hivatalviselőknek juttatott állandó pénz- és terménybeli kiadásokról, most sorraveszem azokat a bevételi forrásokat, amelyekkel a presbitérium ezeket a kiadásokat fedezte. Azután azokat az időszakos, alkalomszerű bevételeket és kiadásokat taglalom, amelyek szintén a presbitérium kezén futottak keresztül. Először vizsgáljuk meg a legnagyobb bevételt jelentő forrást: az egyházi adótl Ennek a legfontosabb formája #, róm. katholikus időkre emlékeztető párbér (szemes termény, meghatározott pénz, egyéb természetbeli járandóságok)" (ILLYÉS 1936.95.). Ez az adófajta adta az összbevétel több, mint háromnegyed részét. Fizetésének kivetésekor megkülönböztettek egész- és félbért fizetőket. Jegyzőkönyveinkből nem tűnik ki, hogy kire vonatkozott a félbér-fizetés kötelezettsége, de Igriciből tudjuk, hogy azok, akiknek a felesége, ill. férje meghalt, a szolgák és a pásztorok, juhászok stb. fizettek félbért (HORVÁTH 1974. 27.). Valószínűnek tartjuk, hogy Újlétán is rájuk vonatkozott ez a könnyítés. Számuk többnyire állandó volt (pl. 1884-ben az összes adófizető 166, közülük 23 félbéres, 1895-ben 229 közt 25 félbérest találunk). A párbér nagyságáról 1890-ből van adatunk: ekkor az egész bért fizetők másfél véka rozsot és 1 frt 50 krajcárt fizettek — a félbért fizetők ennek a felét.

122 "Vizsgáljuk meg ugyanezen év összes kivetett és behajtott adófajtáit! 122 Presb. jkv. 1891. jan. 8. 201