A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

tes eljárása és buzgalmáért szíves köszönetet szavaz az egyházi elöljáróság." 97 Ez azonban nem állt arányban azzal, hogy a gondnokot anyagilag milyen nagy felelősség terhelte: a jegyzőkönyvekben minden évben fontos helyet foglalt el az évi bevételekről és a kiadásokról szóló elszámoltatása, és hiba vagy hiány esetén saját vagyonából kellett azt pótolnia. E számadásokat 1882-től mindig év végén vagy az új év legelején tartották meg; ezután történt az új gondnok megválasztása. Azelőtt Szent György naptól (április 24.) Szent György napig tartott egy gazdasági év, így a gondnok is addig viselte hivatalát 98 . Az egyházi hivatalok közül a legnépszerűtlenebb kétségkívül az egyházfié volt: neki kellett beszednie a község lakosságától az egyházi adókat, így népsze­rűtlensége érthető. Az összes egyházi hivatalviselő közül az egyházfi beik­tatásakor tett eskü szövege maradt ránk 1888-ból, amiből pontosan megál­lapítható, miért húzódoztak az emberek e hivatal elvállalásától: „En Molnár Bálint esküszöm és kötelezem magamat az élő Istenre, hogy mint az 1888-ik évre elválasztott egyházfi az ez évre kivetett minden névvel nevezett egyházi adókat, nemkülönbe a tandíjakat pontosan beszedem, és a folyó évi Deczember 31 kére pontosan beszolgáltatom: abból magam hasznára semmit nem fordítok, hanem azokkal a mondott időre beszámolok. És ha ezt tenni elmulasztanám azonesetre minden vagyonomat az egyháznak lekötöm, és az egyháznak jogot adok arra hogy a be nem szedett követelésekre nézve vagyonomból a helybeli elöljáróság útján magának kielégítést eszközöljön az én költségemre. Isten engem úgy segéljen." 99 Az eskü szövegéből képet kaphatunk, miért vállalták inkább az — egyéb­ként nem csekély összegű — váltságdíj kifizetését a felhívatott egyháztagok. Az egyházfiváltság összege a századfordulóig 5 forint, 1901-ben 40 korona, amit 1909-ben 50 koronára emeltek 100 . Ez ellen többen a felsőbb egyházi hatóságok­hoz fordultak, mire a presbitérium határozatban kimondta: ,#z Egyházunkban eddig dívó szokás alól mint eddig úgy ezután a jövőre senki ki nem búvhat, s az 5 frt válsági díjt a fölszólítástól számítandó 15 napi záros határidőn belöli meg­fizetésre végre hajtás terhe mellett köteleztetnek, mely törvényünk ellen sem­mi fellebbezésnek helye nincs." 101 A fentiek ellenére is nagy számban utasították vissza a hivatalt, különösen az egyházi adók emeléseinek időszakában (pl. 1895-ben 16 jelölt nem vállalta az egyházfiságot 102 ), és többen „oda nyilatkoztak, hogy az egyházfiságot semmi szín alatt nem fogadják, s kötelezik magukat az 5 frt egyházfi válságok f.e. augusztus hó 10-re egyház pénztárába befizetni" 103 ; az új betelepülők közül töb­97 Presb. jkv. 1887. jan. 9. 98 Presb. jkv. 1882. jan. 1. 99 Presb. jkv. 1888. jan. 25. 100 Presb. jkv. 1901 dec. 29. és 1909. jan. 24. 101 Presb. jkv. 1879. okt. 26. 102 Presb. jkv. 1895. jan. 27. 103 Presb. jkv. 1890. febr. 7. 198

Next

/
Thumbnails
Contents