A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

Egyházmegyei intézkedésre a lelkész eltávozott a községből, helyet cserélt az új lelkipásztorral.

54 Eltávozása után már egységesen lépett fel a presbitérium: a volt lelkész visszamenő követeléseit tartozására hivatkozva megtagadta, a jegyzőkönyvbe több, Lénárt Péter rovására írható megjegyzés került be (pl. az utcákra ^nind szépítészeti, mind tűzrendészeti okokból" telepített fákat kivágta stb.)

55 A tanító és a presbitérium között is felmerültek hasonló ügyek, de ezeket majd az egyházi hivatalviselőkkel foglalkozó részben tárgyalom. A presbitérium fegyelmező munkája J^ konzisztóriális, később presbiteri gyűlés volt a fegyelmező munka hivatalos alkalma. Dunántúl a XVIII., többi területekben a XIX. sz. eleje óta a hetvenes évekig a presbitérium." (ILLYÉS 1936. 79.) A XVIII. század második feléig a református egyház még a római katolikus egyháznál szokásban lévő szigorú bűnüldözést igyekezett megvalósítani, azonban „a felvilágosodás és a francia forradalom ideológiai hatása általában liberalizálódást eredményezett." (HORVÁTH 1974. 49.) Illyés Endre szerint „bizonyosnak látszik, hogy a XVIII. század utolsó harmadában a fegyelem szigorú, erős gyakorlata szűnőben van és más indoklással más gyakorlat lesz úrrá, sokkal enyhébb, sokkal szűkebb területre terjedő." (ILLYÉS 1936. 77.) Ha megvizsgáljuk a református egyház fegyelmezési ügyekben hozott határozatait, ezek a tendenciák világosan kirajzolódnak. Tárgyalt korszakunkban Ujlétán már ezek az enyhébb, ^negszelídült" fegyelmezési formák jelentkeztek. A testi fenyítést, a közösség előtti megszégyenítést felváltotta a több-kevesebb sikerrel érvényesülő pénzbüntetés. Az egyházi vezetés szívesen élt ezzel a módszerrel, mivel az sikeres behajtás esetén állandó bevételi forrást jelentett volna az egyházpénztár számára. A pénz behajtásánál azonban legtöbbször a községi vezetés segítségére szorult, amely viszont nem sietett annak megvalósításával (mint fentebb erről már szóltam). Néhányszor maga a presbitérium visszakozott, enyhített a büntetésen, és legtöbbször csak „erélyes figyelmeztetéssel" intette a fegyelmezetlenkedőket. "Vizsgáljuk meg, milyen esetekben és milyen jellegű határozatokat hozott a presbitérium! Legtöbbször az istenkáromlás és a vasárnapi munkavégzés ellen léptek fel. 1874-ben a következőket jegyezték be: „A lelkész jelentése s bajt orvosló sürgetése folytán a közerkölcsiség fenntartása érdekében: a vasárnap és ünnepnapokon mezei vagy más botránkoztató munkát tevők s Isten káromlók ellen, — illetőleg fékezése végett — a következő határozatok hozassanak: a vasárnap s ünnepnapon mezei vagy más botrányos munkát tevő épenúgy az 54 Presb. jkv. 1901. mára 8. 55 Presb. jkv. 1901. júl. 7. és aug. 11. 189