A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

mértékben, mint 1869-1874 közt vagy 1879-től 1894-ig. A halálozások száma ebben a periódusban ugrásszerűen megnövekszik, a népesedés mérlege negatív. Az 1870-es évek után a beköltözések nagy száma miatt tovább emelkedik a születések száma, és ennek következtében a halálozásoké is, bár ez utóbbi kisebb mértékben. 1894-1909 között ismét csökkenés mutatkozik a születéseknél; e csökkenést a halálozások görbéje 1899-től követi. A görbe ilyen alakulása azzal magyarázható, hogy ekkorra a nagyobb tömegeket Újlétára hozó betelepülések befejeződtek (ezen időszakban csak a tiszalökiekről vannak adataink), a népesség állandóvá vált, vagy az elvándorlásokkal még csökkent is. A népszámlálási adatok is megerősítik ezt a feltételezést: 1880-1900 között állandó népességnövekedést tapasztalhatunk, 1900-1910 között pedig 3 fővel csökkent a lakosság száma (M.Stat.Közl. Új sor. 42. k. 830.) (8. táblázat). 8. táblázat: Újléta népessége (1869-1910) 1869 1880 1890 1900 1910 618 553 871 989 986 1869-1880 között a természetes szaporulat -30 fő, a tényleges szaporulat -65 fő. A halálozások évi mérlege 1867-ben, 1872-1876 közt és 1878-ban negatív. A gyermekek körében pusztító járvány 1867-ből és 1876-ból mutatható ki az anyakönyvekből; a Sipos Orbán által említett Bihar megyei kolerajárvány — úgy tűnik — elkerülte a községet (SIPOS 1903. 81.). Adataink ugyanakkor azt mutatják, hogy az 1870-es évek első felében történt a balmazújvárosiak és a hajdúböszörményiek nagyobb tömeget hozó betelepedése is. A mégis jelentkező népességcsökkenést csak a nagymérvű elvándorlásnak tulajdoníthatjuk, ennek azonban csak nyomait sikerült fellelnünk. A balmazújvárosi anyakönyvekben több családot említenek, melynek tagjai Újlétán születtek, tehát ők visszaköltöztek a kibocsátó településre. 1895-ig 23 ilyen személy nevét találtam meg, közülük 5-öt az 1880-as népszámlálás előtti időből. Bár ezek az adatok alátámasztják feltételezésemet, teljes mértékig azonban nem bizonyítják azt. Az anyakönyvekből több adat nem mutatható ki, a presbiteri jegyzőkönyvekből pedig csak az 1891. év után elköltözött néhány személyről értesülünk, ám ezek csupán a 4. képen látható, 1894-től jelentkező csökkenés magyarázatául szolgálhatnak. A két forráscsoportban található adatok mégis feltételezni engedik, hogy a bevándorlás mellett az elvándorlás is folyamatos lehetett és — amikor nem érkezett új, nagyobb számú betelepülő, az újlétai lakosságot pedig valamilyen járvány sújtotta — az elvándorlások miatt kimutathatóan csökkent a lakosság száma. Ha a 7. táblázat abszolút számait összegezzük, akkor kitűnik, hogy 18651914 között Ujlétán 2015 gyerek született és 1375-en haltak meg. A születések évi átlaga az egész korszakra vonatkoztatva 41,1 a halálozásoké pedig 28,0. 1914-ből nincs adatunk a lakosság számáról, ezért az 1910-es népszámlálás 174