A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

1. kép Ujléta címere Abb. 1. Das Wappen von Ujléta határában terjeszkedni. „A földbirtokosok és fóldbérlők... nem tettek semmit, hogy a nép nyomorán enyhítsenek. Nem csoda, ha az ország más helységeibe kezdtek települni. Elárasztották Debrecent, Böszörményt, Szoboszlót, de távolabbra is mentek, pl. Konyáira, Újlétára, Újfehértóra" (VARGA 1958. 218.). 1862-ben balmazújvárosi szegényparasztok egy kérelmükben előadták, hogy a tízezer lakosú község több mint négyötöde nincstelen paraszt. Helyzetük rohamosan romlik és egyre kevésbé tudják viselni „a mindig növekvő állami terheket, s a csodás magasságra csigázott földhaszonbérleteket'' (VARGA 1958. 274.). A helyzet rosszabbodásában kétségtelenül nagy szerepe volt az 1863-as aszálynak is, melynek pusztítása nyomán „Alsó-Szabolcsban az őszi, tavaszi silány volt; kaszáló, legelő szinte semmi. A*fu töve is kiszáradt" (S. SÁNDOR 1951. 229.). Ezután határozhatták el a későbbi telepesek, hogy megvásárolják a tulajdonos Belga Banktól Nagyléta északi, felparcellázott legelőit, homokos területeit (TOKAI 1992. 144.). Egy jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „az 1865-ik év tavaszán mintegy 61 magyar és német család elhagyná eredeti szülötte földjét, Balmaz Újvárost és e helyre telepedett"!

4 Az első bejegyzést újlétai lakosról 1865. május 29-én készítették a nagylétai ref. egyház halotti anyakönyvében, az első egyházi gondnok viszont már 1865 4 Presb. jkv. 1872. máj. 9. 157