A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

lokzati fala, ahol a családi fényképek, a tükör, az óra mellett jól megfértek a falra függesztett tányérok és evőeszközök is (BOROSS, 1959. 596-600., BAKÓ 1973. 286.). Az állandó lakásul szolgáló földházak berendezése általában követi a hagyományos paraszti lakáskultúra diktálta elrendezési szisztémát. A magyar nyelvterületen — és így a magyar Alföldön is — a szobák elrendezésében a sarkos elrendezés dominál. Ez alól csak néhány vidék kivétel, így pl. a Nyírség, ahol már a múlt században a párhuzamos rendszer vált általánossá. Mivel a földházak méretei jóval kisebbek, mint egy átlagos parasztházé, s lakói a paraszti társadalom legszegényebb rétegei közé tartoznak, nemcsak a bútorok száma kevesebb, hanem azok kivitelezése is jóval egyszerűbb, szegényesebb. Kiss Lajos több nyírségi földház berendezését is részletesen bemutatja. Ezek közös jellemzője, hogy a szoba bejárata melletti részt a kemence és több esetben annak belső oldala mellé épített kandalló foglalta el. A tüzelőberendezéssel egyvonalban állt általában a ruhanemű tárolására szolgáló láda, vagy az ülésre is szolgáló karoslóca, s egy ágy. A szoba ezzel átellenes oldalára szintén ágyak kerültek, s itt állt a komód is. Az ajtóval szemközti falrészt az asztal, s rendszerint egy lóca foglalta el (9. kép). A konyha berendezését erősen befolyásolta a tüzelőberendezés is. A helyiség hátsó felét elfoglaló szabadkémény alatt csak a tüzelőpadkák állottak. Ha volt rá hely, ide az egyik sarokba került egy polcokból álló kis komód is, amelyen a főzéshez szükséges edényeket tartották. A konyha bejárati részén az ajtó mögött fából vagy sárból készült padon tárolták a szerszámokat, az élelmiszert, zsákokban a kevés gabonát ül. lisztet. A füstölt húst és kolbászt vagy a szabadkéménybe épített rudakra akasztották, vagy a kamrába a szelemengerendára (KISS 1936. 76-87.). A földházak száma századunkban országszerte fokozatosan csökkent, s napjainkban létezésüket már csak az emlékezet, valamint az itt-ott még felbukkanó — a földházakéval hasonló felépítésű — földbe vájt istállók őrzik. 149