A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)
szimmetrikusan elhelyezett háromosztatú földbe mélyített ház egy tető alá építésével hozták létre. Mindkét rész középső helyisége konyha volt, itt helyezkedtek el a bejáratok is, s innen nyíltak jobbra ill. balra a szobák. Vertfalú, tetőszerkezete szintén szelemenes. A cselédházat négy család lakta, azaz kétkét család használt egy-egy konyhát, s minden családnak egyetlen szobája volt (BAKÓ 1973. 257-258.). Nem voltak ismeretlenek a putris cselédházak a DunaTisza közén sem. A szalkszentmártoni uradalom 1821-es leírásában olvasható: „Cséplők lakása találtatik az Alsó Cseléd Lakástól dél felé egy homok butzkán, és áll két földalatti putriból, melyek közül mind egyiknek két szobája és egy közös konyhája vagyon,... az illyen putrinak föld alatt lévő falai egy sor rakott vályogból állnak, a födele egy szelemenyen nyugvó horog fákból áll, mellyek vékonyan náddal béboríttatnak, fölébe pedig föld hányatik" (SZTRINKÓ 1987. 38.). A földházak tüzelőberendezése általában megegyezett azzal a rendszerrel, amely az alföldi háztípusra jellemző. A szobában alacsony padkán álló, sárból készült, boglya formájú kemence állt, melyet a konyhából fűtöttek. A kemence padkáját a legtöbb esetben a gödör elkészítése után földből és sárból emelték, de előfordult az is — pl. Szabadszálláson —, hogy a gödör ásása közben képezték ki úgy, hogy a kemence helyén a talajt 40-50 Cm-rel magasabban hagyták meg, mint a gödör mélysége (SZTRINKÓ 1987. 39.). A konyhában a kemence szája előtt keskeny és alacsony, szintén sárból készült tüzelőpadka állt. Előfordult, hogy a konyhában a helyiség közepén négyszögletes alaprajzú tüzelőpadkát építettek, ahol nyílt tűzön főztek, s azzal világítottak. A Nyírségben általánosan elterjedt volt a szobai kemence mellé épített kisméretű kandalló alkalmazása (DÁM 1982.18.). A ház füsttelenítését a legegyszerűbb esetben füst- vagy szikrafogóval oldották meg, mely a konyhában, a kemence szája fölött állt. A fejlettebb földházak többségükben már sövényből font és tapasztott szabadkéménnyel rendelkeztek, mely a konyha egész szélességében a helyiség hátsó része fölé borult. A füstelvezetés hagyományos berendezéseinek rovására a két világháború közötti időszakban egyre inkább elterjedtek a vályogból vagy téglából készült zárt kémények is. (KISS 1936. 80-81. 84., BAKÓ 1973. 252., DANKÓ 1977. 258., SZTRINKÓ 1987. 39.). A teljesen, ill. részben földbe mélyített lakóházak földrajzi elterjedésüket tekintve a vizsgált területen lényeges eltérést nem mutatnak. Mindkét változat egymás mellett élt, s az egyes tájegységeken belül legfeljebb alkalmazásuk arányában volt eltérés. Ennek mértékét pontosan megállapítani igen nehéz, hiszen a korábbi kutatások nem tettek különbséget az egyes változatok között, s részletes leírások hiányában szerkezeti felépítésükre gyakran csak következtetni tudunk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a teljesen földbe mélyített típus — a veremház — elsősorban a Nyírségben, a Hajdúságban és a Kiskunságban fordult elő nagyobb számban, míg az Alföld északi területein, a Jászságban, a Hevesi- és Borsodi-síkságon, valamint a Tiszántúl déli részén a részben földbe mélyített lakóépítmények, gödörházak alkalmazása volt jelentősebb (DÁM 1981. 20-21.). 144