A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

Öreg: — Okosság, okosság, édes gyermekeim, de jó a talpam alá húztátok, ha még párját elhúznátok! A többiek tovább énekelnek, az öreg táncol: Öreg: — Seggembe a nyakad, édes gyermekem! 1. pásztor (megcsöngeti a betlehem csengőjét): — Hallod öreg, glória! Öreg: — Ugorjon ki a szemed gubója, hun jár itt télbe gólya?! 1. pásztor: — Nem nem öreg, száraz fa! Öreg: — Igessenek meg nála, ídes gyermekeim! 1. pásztor: — Kelj fel öreg, kelj fel, kísértetet látok, vagy engem, vagy téged el akar vinni! Öreg: — Hun van, hun van, hogy üssek jót rajta, hogy gubájának repedjen a rojtja! 1. pásztor: — Ne bántsd öreg, ne bántsd, az isten angyala, ki minket idevezérelt Betlehembe kis Jézust imádni! Megint csöngetnek. Öreg: — Mi, tán az én pulim vonyított? 1. pásztor: — Nem nem öreg, angyalszó! Gyere Betlehembe kis Jézust imádni! Öreg: — Hova, hova? Debrecenbe kispipát csinálni? 1. pásztor: — Nem nem öreg, Betlehembe kis Jézust imádni! Öreg: — Merre kell oda menni? 1. pásztor (csönget): — Erre öreg, erre, amerre a mennyei harang szól! Öreg (benéz a betlehem ajtaján): — Hej édes Jézuskám, de borzos vagy, tán a bontófésüvel haragba vagy?! Hoztam neked egy csupor kenyeret meg egy karéj aludttejet, tudom magamrul, azt szereti a gyerek. Hát ti mit hoztatok neki? 1. pásztor: — Hízott libát meg egy toklyót. Hát te mér nem azt hoztad neki? Öreg: — Hej édes gyermekeim, mikor én a Tisza, Duna bal partján jártam, egy vén taknyos (vagy: gyehennás) zsidóra (juhászra) tanáltam. Hajtott kilencvenkilenc darab juhot, kértem tőle egyet, nem adott, seggbe rúgtam, felbukott, mégis elhajtottam tőle egy juhot! 1. pásztor: — Csörgetik a kócsot, pénzt akarnak adni, de a pénzeskassza nem akar nyillani! Asszonyom, asszonyom, nyúljon a kasszába, egy pár forintot nyomjon az első pásztor markába! Az öreg ezalatt kéri a bajuszpedrőre valót. Az 1. pásztor kezdi az éneket: 128