A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

tan, tizen-tizenketten mentek együtt énekelve házról házra, mindenütt megkínálták őket egy kis káposztával, paszulylevessel, hol mit főztek. Ettek-ittak, pálinkáztak, daloltak, így ülték a farsangot. Ilyenkor az asszonyok maskurának is felöltöztek. Harisnyát húztak a fejükre, arra szarvat erősítettek, a szemnél, szájnál, fülnél kivágták, bundát vettek magukra, és hol négykézláb, hol két lábon menve kecskét vagy birkát utánoztak. Vagy rongyos férfiruhát vettek fel, bekormozták az arcukat. Hárman-hatan összegyűltek, és mentek házról házra, táncoltak, ugráltak, visítoztak, dörömböltek. Régebben a farsang volt az utolsó alkalom a lányoknak a férjhezmenésre, az a lány, aki farsangkor nem ment férjhez, az a következő télig már nem mehetett. Az ilyen lánynak azt mondták, hogy „kimaradt a farsangbul, mehet dücskőt ásni!" Vagy: „Na vágjad a dücskőt, ha kimaradtál a farsangbul!" 121