A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

lásuk idején. A hajdani tradicionális paraszti kultúra az idősek, a mai 60 éves­nél idősebb korosztály kihalásával teljesen el fog tűnni anélkül, hogy világ­szemléletét, erkölcsiségét akár csak nyomokban is továbbörökíthette volna az utódoknak. András-nap (november 30.) Az országszerte ismert András-napi szerelemvarázslások, férjjóslások Bili­ben inkább Luca napjához, karácsony vigiliájához, ill. szilveszter éjszakájához kapcsolódva ismertek. Gyűjtésemben csupán egyetlen adat van arra vonat­kozóan, hogy ezen a napon is végeztek effajta cselekedeteket. Eszerint András­nap estéjén ki kell menni a lánynak az udvarra, és bele kell ölelnie a nap­raforgó kóréba . Ha páros számú kórét ölel, akkor még abban az évben „páros lesz", férjhez megy. Ha páratlant ölel, akkor nem megy férjhez. András-napot a sertéstartó gazdák is számon tartották, ui. szerintük az András-napi malac nem jó, mert tél jön rá, hamar megbetegszik, elpusztul. JRitka maradt meg az András-napi malacokbul!" Ez a nap a tél kezdetét is jelezte, a balkányi nagy­vásáron ekkor vették meg a télre való meleg ruhát, csizmát. „Itt van András­vásár, itt a hideg!" Miklós-nap (december 6.) A gyerekek mint mindenütt, Biriben is félelemmel vegyes örömmel várták a Mikulást. Gondosan megtisztították a cipőjüket vagy a csizmájukat, és kitet­ték az ablakba. Még aznap este, vagy másnap reggel meg is találták benne a nekik szánt egy-két szem kockacukrot, pár szem diót, almát. A virgáncs elma­radhatatlan volt, sőt nemegyszer „még lótrágyát, tökmagot is tettek a cipőjébe az egyikbe, a másikba meg csokoládét, cukrot, oszt a gyermek emerre sírt, emerre meg örvendezett." A nagyobb ajándékozás csak 1945 után vált álta­lánossá, addig nemigen tudtak miből adni a gyerekeknek. Egészen az 1970-es évek végéig szokás volt, hogy e napon Mikulásnak öltö­zött emberek járták az utcákat, tértek be a házakhoz. Hosszú, kifordított bun­dát vettek magukra, vagy egy lepedőbe burkolóztak, fejükre kifordított bun­dasipkát tettek, amellé taluseprűt tűztek. Kendercsepűből nagy bajuszt, sza­kállt csináltak maguknak, és bekormozták az arcukat, hogy ne ismerjék fel őket. Hátukra kosarat tettek, teleszurkálták vesszővel, az volt a puttony. Elő­fordult, hogy széndarabokat csemagoltak be, és úgy osztogatták a gyerekek­nek, mintha csokoládé lenne. A Mikulás mellett néha az ördög is megjelent fekete ruhában, bekormozva, vasvillával. Az utcán a Mikulás vesszőseprűjével megkergette a gyerekeket, vagy tüvisket tett a kezükbe, úgy ijesztgette őket. Féltek is tőle nagyon, megtörtént nemegyszer, hogy a szülők meg akarták verni az utcán ijesztgető Mikulást. 110

Next

/
Thumbnails
Contents