A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső kárpát-medencei Barbaricumban
22. kép Keres 145. kamrasír 22. Abb. Kertsch, 145. Kammemgrab Рис 22. Керчь, склеп 145 két időszak közötti közel 100 évben hiányoznak a pajzsos temetkezések a Dunától keletre fekvő kárpát-medencei Barbaricumban. Ugyanakkor a vizsgált területtől E-ra és DK-re, ahol leleteink analógiáit kerestük, a pajzs eltemetésének szokása mindvégig megvolt. Ez alapján a Kárpát-medence keleti felében a IV. sz. végén újra feltűnő temetkezési rítuselem hátterében új népelem bevándorlásának vagy hatásának lehetőségét vizsgáltuk. Feltérképezve a kései csoport leleteit megállapíthatjuk, hogy azok földrajzi elterjedése korántsem zárt. Tipológiai vizsgálatunk során körülhatároltunk egy csoportot, melyet a kúpos umbók (azoknak is nagyobb méretű változata) jellemez. E tárgyak egyben jó kronológiai indikátornak is bizonyultak. Analógiáik széles körben elterjedtek. A behatóbb formai vizsgálat azonban jelezte, hogy a Kárpát-medencétől DK-re (a Csernyahov kultúrában, a krími és al-dunai leletekben és Kercsben) előforduló példányok a típus egy más variánsát jelentik, mint a kárpát-medenceiek, s az utóbbiakhoz közel álló északi darabok (Musov, Dobrodzieh, Krikstoniy stb.). A Dobordzieh-csoport közeli rokon (gyakran kannelúrázott) pajzsdudorai azonban hamvasztásos temetkezésekből származnak ellentétben az egységes - és tőlük alapvetően eltérő - ritusú kárpát-medencei csoporttal. Sajátos paradoxon, hogy a típusba nem sorolható IV. sz. végi - V. sz. elejei umbók közt valóban találunk pontusi analógiát (Jászalsószentgyörgy). Megjegyzendő még, hogy a „típus nélküli" példányok olyan temetkezésekben kerültek elő, amelyek rítusa nem egyezik meg az egységes temetkezési szokásokat mutató Tiszadob-Tiszakarád-Tiszavalk csoportéval. A nagy földrajzi térségben szóródó, tipológiailag és méreteiben igen közeli kúpos (ezen belül kannelúrázott) pajzsdudorok megléte kiterjedt sugarú műhelyt vagy műhelyeket sejtet, amely/ek - a harcmodornak és a kor divatjának megfelelő - fegyverekkel látta/ák el a Kárpát-medencétől a Kelet-Baltikumig terjedő területet. A Kárpát-medence északi részén húzódik az a vonal, ahol a hamvasztásos és inhumációs temetkezések közötti határt meghúzhatjuk e korszakban. Az a tény, hogy a szóban forgó pajzsok e vonaltól mind E-ra, mind D-re előfordulnak egy kronológiai időszakban, arra mutat, hogy egy etnikumhoz kötésük (ahogyan erre eddig kísérletek történtek) nem lehetséges. 37 A rajzokat Benke Zsolt, a fotókat Belánszky Demkó Péter készítette.
