A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső kárpát-medencei Barbaricumban
Pajzsos temetkezések a Dunától keletre esö kárpát-medencei Barbaricumban ISTVÁNOVITS ESZTER - KULCSÁR VALÉRIA A kárpát-medencei Barbaricum kutatásának elhanyagolt területei közé tartozik a rítus vizsgálata. Ennek egyik oka - a többi között - abban keresendő, hogy alig-alig rendelkezünk megbízható pontos információkkal az eddig előkerült sírokról. A másik ok a temetkezések rablottságának magas százalékos aránya. Ha ezek után mégis megkíséreljük értékelni a leletegyütteseket, akkor azt találjuk, hogy a vizsgálható tárgyak túlnyomó többsége a viselet részéhez tartozott, s alig-alig találunk a szó klasszikus értelmében mellékleteket, mint pl. edényeket, orsókat, fegyvereket stb. A Dunától keletre fekvő kárpát-medencei római kori Barbaricum sírmellékletei között viszonylag ritkán fordulnak elő fegyverek, s ezen belül különösen kicsi a pajzsok száma 1 . Míg e tárgyak formája, kivitele jó kiindulópontul szolgálhat a sír kronológiai helyzetének meghatározásához, s egyben gyakran árulkodik az adott népcsoport „külkapcsolatairól", addig a temetkezési rítus elemeként vizsgálva (helye a sírban, a vele együtt elhelyezett fegyverekkel alkotott kombináció, a sírbatétel előtti megrongálás, a harcos temetőbeni helyzete stb.) fontos információkat hordoz egy-egy zárt kulturális kör körülhatárolásához. Területünk földrajzi környezetét tekintve három nagyobb régió hatását kell figyelembe vennünk a kárpát-medencei pajzsok eredetének vizsgálatakor. Ezek: nyugatról és délről a Római Birodalom, északról és északkeletről a kelta-dák-germán kultúrák, keletről pedig az irániaktól uralt sztyeppe kiegészítve a fentiekhez kapcsolódó rendkívül sokszínű Marosszentanna-csernyahovi műveltséggel és a pontusi görög-római-barbár szimbiózissal. A Dunától keletre fekvő kárpát-medencei Barbaricumból a következő leletek állnak rendelkezésünkre: 1. Apa-Kavicsbánya: 1985-ben hamvasztásos sír került elő, melynek leletei közt volt egy bronzumbóval és bronz pajzsfogóval felszerelt - római - pajzs. Kísérőleletek: római kard, lándzsahegy, kopjacsúcs, vassarkantyú, vasolló (JAHN 1921.122., DICULESCU 1923.6., VENDÉ MVV.411., BÓNA 1986.62.). A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban 81.1895.1-8. leltári számon találhatók. 2. Ardánháza (Ardanovo): Szántáskor a gazdák 2 kardos sírra akadtak. Lehóczky Tivadar a következőket figyelte meg. Mindkét sír É-D-i tengelyű, a csontok fehérek és elporlottak. Az elsőben egy*vas pajzsdudor is volt. M: 10 cm, Átm: 11 cm. Pereme 3 cm széles. A leírt 7,5 cm hosszú „sallangszerű lemez" a pajzsfogó töredéke. Kísérőleletek: összehajtott Nem foglalkozunk itt a quad-markomann terület fegyvereivel, melyek külön csoportot jelentenek.
