A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek
laposra faragják és az így kialakult felületekre illesztve két kis szaru- vagy csontlapocskát kötöznek a nyílvessző két oldalára (14. kép). A többi megoldás az elvet illetően azonos: a nyílvég külön darabból készül. A nyílvessző rúdjához csatlakozhat csappal vagy köpüvel. Anyaga lehet fa, csont vagy más nem törékeny és nem nehéz anyag. A modern nyílvesszők „nock"-ja is külön darab, műanyagból készül és a legtöbbször köpűs megoldású. A kézíjhoz való nyílvesszőkre normális esetben három tollat ragasztanak, a számszeríjak nyílvesszőire kettőt. A modern nyílvesszőktől eltekintve a kézíjnyilakat madártollal, a számszeríj nyílvesszőit fából vagy bőrből készült „tollakkal" tollazzák fel. A továbbiakban csak a kézíj-nyilakról beszélek. A nyílvesszőn a tollak az egyenes repülést, az iránytartást, a pontosabb célzás lehetőségét biztosítják. A nyílhegy tömegéhez képest könnyű nyílvessző rúd (pl. nád) esetében rövid távra eredményes célzott lövést is le lehet adni tollazatlan vesszővel. A céllövő íj belő vesének egyes fázisaiban is használnak toll nélküli nyilakat. A nyílvessző tollazására minden repülni tudó madár evező-(szárny), vagy faroktolla alkalmas. Huzamosabb használatra szánt nyilak esetében azonban célszerű vastag, durva, „strapabíró" tollakat választani. Ilyen pl. a házi pulyka (Meleagris gallopavo) tolla. Egy nyílvesszőre csak az azonos oldali szárnyból való tollakat szabad ragasztani. A tollak felragasztásának két alapszabálya van: a tollak lemeze egymással 120°-os szöget zárjon be és az egyik tollnak a nyíl vég hasítékára merőlegesen kell állnia. Ez a toll a „ vezértoll", amely a nyílvesszőnek az íjra helyezésekor nem az íj teste felől, hanem az átellenes oldalon kell, hogy legyen (15. kép). A tollak ilyetén elrendezésével lehet biztosítani, hogy lövéskor az íj testén elcsúszó nyílvesszőt a tollak a lehető legkevésbé térítsék el az egyenes iránytól. A „történelmi" nyílvesszőkön, de a századelő sportnyilain is a tollakat felragasztáskor vékony cérnaszállal rögzítették, amelyet spirál alakban tekertek fel a nyílveszőre a toll teljes hosszában kb. 1 cm-es menetemelkedéssel úgy, hogy a cérnaszálat behúzták a tollzászló ágai közé. Szót kell még ejtenünk egy különleges nyíl-alkatrészről, a zengőgömbről. Ez a nyílvesszőre, a hegy alá felhúzott vékony falú, üreges test, amelynek az oldalán kialakított különféle lyukak, furatok repülés közben ajaksípként működnek. Ezek a zengő nyilak hadban feltehetőleg „tűzvezetésre" szolgáltak, vadászatban pedig a megfelelő kialakítású zengő nyilak csalsípként voltak használatosak (KŐHALMI 1972.161.). Tegezek A nyílvesszőket egy erre a célra készített tokban hordja magával az íjász. Ezt az eszközt tegeznek, vagy puzdrának nevezik. Sok esetben az íjat is valamiféle tokban viselik és ezt a tokot is tegeznek vagy puzdrának nevezik. A fegyvertörténettel foglalkozó régebbi irodalom egy részében tegeznek nevezik a puha anyagból (bőr, textil), puzdrának a kemény, merev anyagból (bőr, fakéreg) készült eszközöket. Más művekben tegeznek a nyíltegezt, puzdrának az íjtegezt nevezik (SZENDREY 1891.). 458
