A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek
az szab határt, hogy a rövid íj karjai megfeszítéskor nagyon erősen meghajlanak, így a törésveszély igen nagy. Ez a körülmény és az, hogy a rövid íjból kilőtt nyíl röppályája nagyon ívelt, a célzást nehezíti. Az átlagos emberek által használatos íjak erejét illetően két értéket lehet támpontként megadni. Jó hatásfokú, gyors íjak (pl. a sztyeppéi nomád íjak) esetében 45-55 font (kb. 22-27 kp) az az erő, amely még biztosítja a megfelelő lőtávolságot és átütőerőt és amelyet egy átlagos felnőtt férfi kényelmesen tud folyamatosan használni akár 10 órán keresztül is. Ezt a 45-55 font körüli erőt tekinthetjük a sztyeppéi nomád íjak átlagos erejének. Ugyanilyen anyagokból, ugyanilyen módon akár kétszer erősebb íjakat is lehet építeni, de nem célszerű, mert a hatásnövekedés nem áll arányban a kezelhetőség romlásával. A gyengébb hatásfokú, lustább íjakat (angol botíjak) azonos hatás eléréséhez kb. 10-15 fonttal erősebbre kell készíteni. A vadászíjak közt - melyekből naponta 5-10 lövést adnak le, azt se sűrűn egymás után - 80-90 fontos íjak is előfordulnak. Az eddigiek mellett azonban az íjak erejét illetően nagy egyedi változatossággal kell számolnunk. Itt szeretnék megemlíteni egy különleges mechanikai megoldást, az ún. merevszarvú visszacsapó íjakat. A visszacsapó - más néven reflex - íjakról később még szót ejtünk, itt csak annyit, hogy ezek az íjtípusok ajzatlan helyzetben ellentétes irányba görbülnek, mint felajzva. A merevszarvú visszacsapó íj típusa az eurázsiai sztyeppevidéken, illetve a Kárpát-medencében a hunokkal jelent meg (KŐHALMI 1972.74.) és a magyar nyelvterületen a török hódoltság végéig folyamatosan használatban volt. Hogy valóban ugyanarról a sztyeppéi típusról van szó, azt Dürer 1514-ben készült rajza szemlélteti a legjobban (4. kép). A megoldás lényege, hogy a rugalmas íj karok végére, ahová az ideg kerülne, egy keményfából készült és igen gyakran csontlemezekkel megerősített rugalmatlan, merev végdarabot toldanak. Ezek a merev szarvak soha nem a rugalmas karok síkjában állnak, hanem attól többé-kevésbé elhajlanak az íj ajzatlan helyzetbeli görbülete felé, más megközelítéssel a cél felőli oldal vagy az inas oldal felé (12. kép). Ez a szellemes megoldás egyszerre többféle célt szolgált. Egyrészt ki lehetett használni azt az előnyt, hogy a fából, ínból, szaruból készült összetett íjakat akár félkörnél jobban is meg lehet hajlítani, szemben a fából készült íjakkal. Könnyen belátható, hogy ha egy íj rugalmas karjainak a végére akasztjuk az ideget, az az íj legfeljebb félkörig hajlítható meg. Ha viszont a rugalmas karok végeire ellenkezőleg hajló megtoldást teszünk, ez lehetővé teszi az íj további meghajlítását. Másfelöl a megfelelő erejű íjat az adott anyagokból nem az anyagvastagság növelésével, hanem egy viszonylag rövid íj építésével lehetett előállítani, de a karok megtoldásával kiküszöböltetett a rövid íjak legsúlyosabb hátránya, hogy a nyíl röppályája nagyon ívelt. Harmadrészt javult az energiabevitel lehetősége az íj erejének változatlanul hagyása mellett, hiszen a fokozottabb mértékű meghajlítás nagyobb elmozdulást jelent, vagyis az erő és elmozdulás szorzatban az elmozdulás növekszik. 447
