A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Wolf Mária: Előzetes jelentés a borsodi földvár ásatásáról (1987–1990)

4L, 49. sírjában (FETTICH 1931.), valamint a karosi II. temető 32. és 72. sírjában.

6 Feltehetőleg hasonló korú az az elkeskenyedő végű bronz huzalgyürű is, amely szórványként került elő a vár területéről (III. tábla 7.). A szakirodalom szerint talán valamivel későbbre keltezhetjük az árok D-i oldalán előkerült rombusz átmetszetü kissé vastagabb karperecet (27. kép 4.), ámbár esetünkben együtt fordult elő az elkeskenyedő végű huzalkarpereccel (SZABÓ 1978. 65-66.). A X. század második felére utalnak az S-végű hajkarikák (III. tábla 11-15.) (SZABÓ 1978. 69-70. vonatkozó irodalommal), valamint a 3. kemence közeléből előkerült kettős csüngő (III. tábla 16.) (BÁLINT 1991. 126. XXXVIII. tábla 17.). A további fémleletek, nyílhegyek, kések, általánosan elterjedt típusok, amelyek közelebbi keltezése a kerámiaanyaghoz hasonló nehézségbe ütközik. Érdekes leletünk még a bekarcolt palmetta mintával díszített csont tömlőszopóka töredék, melyhez hasonló, geometrikus díszü ép példányt találtak Piliny-Leshegyen (H

AMPEL 1900.524-525.), valamint KarosEperjesszög II. temető 52. sírjában, ez azonban díszítetlen volt. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az elmúlt öt évben a borsodi földvár belsejében egy X. századi település több objektumát sikerült feltárnunk, közöttük egy kőepületet, amely feltehetőleg a közösség vezetőjének lakhelye lehetett. Ez a közösség rátelepedett egy valószínűleg védelmi célokat szolgáló, korábban készített igen mély és széles árokra, az ehhez tartozó települési objektumok azonban mindezideig nem kerültek elő. E X. századi település része lehetett az az objektum, amelyet a sáncátvágás helyén, a sáncépítést megelőző rétegben sikerült feltárni. Mivel a sánc két periódusa erre a településre épült rá, csak ez után készülhetett. Ezt igazolják a sáncban előkerült, feltehetőleg a vár belső településről származó leletek is. Ezt a települést tehát vagy nem védte sánc, vagy az az egyszerű földsánc tartozott hozzá, amelyet a faszerkezettel erősített sáncperiódusok alatt találtunk. A település hirtelen, valószínűleg tűzvész következtében pusztult el. Ezt bizonyítja a rengeteg eredeti helyén maradt lelet, amelyiket tulajdonosaik nem tudtak magukkal vinni, a másodlagosan megégett tárgyak, az elszenesedett gabonamagvak és famaradványok. Későbbi településre utaló nyomokat idáig nem sikerült feltárnunk. Egyetlen kivétel talán az a líra alakú bronzcsat, amely szórvány kényt került elő a feltárt területünk D-i részéről (III. tábla 8.). A líra alakú csatokkal a közelmúltban Révész László foglalkozott megállapítva, hogy e csat legközelebbi párhuzamai Lengyelország és a Baltikum területén találhatók (RÉVÉSZ 1989. 536.), a X. század végén - a XI. század elején jelennek meg. Csatunk igen közeli hazai párhuzama az a niellódíszes bronzcsat, amely Szabolcs veresmarton került elő, és amelynek elemzése során Németh Péter arra a következtetésre jut, hogy ezt a tárgyat a fejedelmi hatalom erősítésére szervezett rusz-varég testőrség egyik tagja hozta magával (NÉMETH 1975.15.). A borsodi földvár ásatása igen sok történeti és régészeti kérdést vet föl. Az eddigi ásatások alapján valószínűnek látszik, hogy a honfoglaló magyarság megszállta a vár területét. Ezt nemcsak az általunk feltárt település, hanem a vár szűkebbtágabb környezetében előkerült honfoglalás kori temetőtöredékek is bizonyítják. Ennyiben tehát igazat adhatunk Anonymusnak. Kérdés azonban, hogy ez a teleRévész László szóbeli közlése, szívességét ezúton is köszönöm. 429