A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Gróf Dániel: Szabálytalan tájolású sírok temetőn belüli összefüggésrendszere

•* Összegzés A Budakalász-Luppa-csárdai és a tápéi temető sírtájolásainak elemzésekor megállapíthatjuk, hogy a sírok egy bizonyos változó csillagászati irányt követnek. Ezt a tartományt a Nap vagy egy csillag látszólagos mozgásának végpontjaihoz közeli tengelyek jelölik ki. Minden temető tájoláselemzésekor figyelnünk kell az irányítást módosító tényezőkre. Ilyenek lehetnek elsősorban az adott lelőhely környékének domborzati viszonyai (GUZSIK 1981. 532-533.) és terepadottságai, valamint a sírgödör kiásásának változó időpontja

3

. Pl. a budakalászi temető közvetlenül az É-D-i irányban folyó Duna mellett létesült. Nyomon követhető az eltelt 3500-4000 év következtében a keletpont (tavaszi napéjegyenlőség) К felé végbement, a maihoz képest néhány fokos eltérése (PANYIK - SELLEI 1975. 17., MENZEL 1980.288., CHOLNOKY - KÖVESLIGETHY 1906. 495-517., HOYLE 1973.5-61.). A tájolások fő irányvonalainak kijelölésével lehetőségünk nyílik a halálozási mutatók évszak szerinti hozzávetőleges változásának megfigyelésére. A módszer pontosításával esetleges járványok vagy egyéb katasztrófák régészeti bizonyítására is sor kerülhet (?!). Ez különösen a népvándorlás kori temetők esetében válhat szükségessé. A sírok kiásásának idejére a magyarországi néprajzi párhuzamokat lásd: BALASSA 1989. 2947. 390