A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Takács István:Összefüggés vizsgálat az állatok életkora, a sírok tájolása és az emberek elhalálozásának szezonalitása között honfoglalás kori temetőben
Összefüggés vizsgálat az állatok életkora, a sírok tájolása és az emberek elhalálozásának szezonalitása között honfoglalás kori temetőben TAKÁCS ISTVÁN Az archaeozoológiai vizsgálatok egyik fontos része az állatok életkorának csontleleteken alapuló minél pontosabb meghatározása. Fontos ez például gazdaságtörténeti szempontból, hiszen a fiatal, kifejlett ill. öreg állatok százalékos aránya az adott népesség gazdagságát jól tükrözi. Ha például egy telepen az elfogyasztott állatok tetemes részét maturus vagy szenilis állatok maradványai képezik (szélsőséges eset) akkor joggal feltételezhető, hogy az ott élőknek kevés állatuk lehetett, melyek a szaporításra kellettek, s csak a már kiöregedett egyedek kerültek levágásra és elfogyasztásra. Az életkor meghatározás sok más, nem szigorúan zoológiai probléma megoldására is alkalmas. Jó példa volt erre az algyői temető 1 lovainak életkor-elhasználtság vizsgálata (TAKÁCS 1988.), ahol a fogazatból meghatározott életkor és az elhasznált lábvégek alapján kimutatható volt, hogy a lovakat kettő-kettő és fél éves korukban már erősen lovagolták. Fenékpuszta V. századi pusztulását a régészeti kutatások pontosították 2 . Egy - a korabeli pusztulási felszínen megtalált - fiatal vadsertés csontvázának életkorából pedig a pusztulás legvalószínűbb hónapja volt kideríthető (MATOLCSI 1974.). Hasonló, a fiatal állatok életkorát figyelembe vevő évszakhatározásra mindazok a vad- és háziállatfajok alkalmasak, melyek évente egyszer, adott időpontban ellenek. A mai intenzív tenyésztés szinkronizálni, szabályozni képes a háziállatok ivarzási ciklusait a kifinomult fajták segítségével. A hagyományos primitív típusokat tartó extenzív körülmények között a szaporodási ciklus a természetes állapottal egyezik, szigorú összhangban van ez a klimatikus hatásokkal. A juh ivarzásának legintenzívebb szakasza a vadon élő és számos parlagi juh fajtánál az augusztusszeptember hónapokra esik. A legkedvezőbb ivarzási és vemhesítési arány szeptemberben és októberben van, s ekkor január-március között ellenek az anyák (VERESS 1976.281.). A primitív kecskefajták ősszel üzekednek, s az átlagos 152 nap vemhesség után tavasszal ellenek (VERESS 1976.333.). Kürti Béla ásatása. (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Sági Károly ásatása. (Keszthely, Balatoni Múzeum)
