A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szőllősy Gábor: Újabb adatok a népvándorlás kori íjtipusok kérdésköréhez
Hogy a különböző ásatások adatai egymással és a rekonstrukciókkal egybevethetőek legyenek, egy közelítésnek vagy modellezésnek nevezhető megoldást alkalmaztam. Ennek lényege, hogy a sírrajzokon, illetve a rekonstrukciós rajzokon a merev szarvak becsapolt végét és a markolatcsont közelebbi végét összekötöttem egy egyenes vonallal. A merev szarvak szögét ehhez az egyeneshez képest mértem a hegyesszögű oldalon. Az íj íveltségét a két egyenesnek a markolatnál egymással bezárt szögével adtam meg (I. tábla). Ez a megközelítés meglehetősen durva ugyan, de szándékom szerint a legkevesebb önkényességgel terhelt. Sajnos nagyon kevés olyan adatot találtam, amelyik ezzel a módszerrel értékelhető. A régebbi közlemények legnagyobb része csak az íj csontok ismertetésére szorítkozik. Az esetleg közölt íj méretekről nem derül ki, hogy ajzott vagy ajzatlan, mért vagy kalkulált méret; ha mért, mely pontok között mért, íven vagy húron mért stb. méretről van-e szó. Az újabb, részletes adatokat és sírrajzokat is tartalmazó közleményekben sorra felajzottan eltemetett íjakat találtam. Nagyon sok helyről kértem és kaptam segítséget, de sajnos a kései avarok íjáról még „országos összefogással" sem tudtam megfelelő adatokhoz jutni. A korai avar és a honfoglaló magyar típusból is csak a korábban említett 3-3 értékelhető adatot találtam. A kevés adat felveti a kételyt, hogy szabad-e típust meghatározni 3 adatból. A típus meghatározásának esetlegességeit elkerülendő úgy terveztem, hogy konkrét darabokat fogok modellezni. A karosi 14. sír íját meg is próbáltuk pontosan a sírrajz szerint elkészíteni 2 , de ebben a formában működésképtelen volt, így mégis - többé-kevésbé Önkényesen meghatározott - általános formákat voltunk kénytelenek modellezni. Ez a megoldás talán még szerencsésebbnek is tekinthető abból a szempontból, hogy figyelmen kívül hagyja az íjak hosszúsági méretének különbsége által okozott eltéréseket, azaz csak az ajzatlan formából adódó különbségek mérésére alkalmas. Az alapkérdést, hogy milyen különbségek lehettek a korai avarok és a honfoglaló magyarok íja között, ezek után nem lehetett feltenni csak úgy, hogy az eltérő szerkesztési elvek - ajzatlanul egyenes vagy ívelt forma, illetve 35 vagy 60 fokos szögben felhajló merev szarvak - milyen müködésbeli különbségeket eredményeznek azonos rugalmas részek alkalmazása mellett. A modelleket úgy készítettük el, hogy egy acéllapból levágtunk két egyforma, 3 cm széles és 38 cm hosszú darabot. (Mindhárom honfoglalás kori íj rövidebb karja kb. 40 cm. Az ajzatlan hosszak átlaga 114,6. Az így összeállított modell ajzatlan hossza a magyar forma szerint 115 cm.) Ezeket a lapokat ráerősítettük egy markolatra egymással 180 fokos szögben. A két szabad végre 35 fokos merev szarvakat szereltünk (3. kép) és felvettük a modell terhelési görbéjét. Ezután a merev szarvakat kicseréltük 60 fokosakra (4. kép) és így is felvettük a terhelési görbét. Most a markolatnál bontottuk meg az íjmodellt, és a két acéllapot úgy erősítettük a markolatra, hogy egymással 140 fokos szöget zárjanak be (a karosi 14. sír íjának markolati szöge 143 fok volt). Ezzel szimuláltuk az íveltségét. A merev szarvakat ismét 35 fokosra cseréltük (5. kép) és ismét felvettük a terhelési görbét. Végezetül A modell-íjak elkészítésében testvéremtől, Szőllősy Antaltól, a Magyar Terep- és Vadászíjász Egyesület főtitkárától kaptam igen értékes segítséget, amelyért ezúton is köszönetet mondok. 355
