A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Újabb adatok a népvándorlás kori íjtipusok kérdésköréhez

2. kép Fábián Gyula rekonstrukciója a honfoglaló magyarok íjáról (FÁBIÁN 1985/b.2.) 2. Abb. Rekonstruktion des Bogens der landnehmenden Ungarn von Gyula Fabian (FABIAN 1985/b. 2.) Рис 2. Реконструкция лука венгров-обретателей родины по Дюле Фабиану Kárpát-medencében (a kései avarokkal, illetve a magyarokkal), mint а 60 fokosak, az előbbiek alkalmazása az íjak műszaki színvonalát, energiaraktározó képességét tekintve visszalépésnek tűnt. Fábiánt is foglalkoztatta a kérdés, hogy - ha korábban kialakult egy jobb hatásfokú íjtípus - miért használtak a Kárpát-medencébe később érkező népek gyengébb hatásfokú típusokat. Magyarázatként csak az kínálkozott, hogy - hasonlóan az íveltséghez - a kevésbé felhajló merev szarvak biztonságosabb működést tesznek lehetővé (lásd később!). E nagyobb „üzembiztonság" oltárán áldozták fel a hatásfok egy részét. Ezt a magyarázatot el is fogadta az íjász közvélemény. Az utóbbi években napvilágra került korai avar- és honfoglalás kori leletek azonban újból felszínre hozták az említett problémát. A korai avar íjak esetében a Szegvár-oromdülői temető két sírja, a 68. és a 156. sír (Lőrinczy Gábor ásatása), valamint a Bóly-sziebertpusztai 21. sír (PAPP 1962.184-185.) Fábián professzor álláspontját igazolta. Mindhárom sírba ajzatlanul temették el az íjat, és ebben a helyzetben a rugalmas karok valóban egyenesek. 351