A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Újabb adatok a népvándorlás kori íjtipusok kérdésköréhez

Ujabb adatok a népvándorlás kori íjtípusok kérdésköréhez SZŐLLŐSY GÁBOR A félreértések elkerülése végett előre kell bocsátanom, hogy amit az íjászatról tudok, annak legalább 80 %-át boldog emlékezetű zoológia professzoromtól, dr. Fábián Gyulától tanultam. Az íjászattal kapcsolatos tevékenységemet az О munkája egyenes folytatásának tekintem. Hogy most mégis kénytelen vagyok egyes megállapításaival vitába szállni, az abból adódik, hogy a mesterem halála óta napvilágra került régészeti leletek

1 bizonyos vonatkozásban módosítani látszanak az általa kialakított rekonstrukciós elképzeléseket. Amint az régész körökben köztudomású, az avarok és a honfoglaló magyarok íjáról elsőként Cs. Sebestyén Károly állított fel elméleti rekonstrukciós hipotézist (SEBESTYEN 1933.). Az íjak anyagára és működési elvére vonatkozó megállapításai általánosan elfogadottak. Az íjak formáját illető elképzelésének lényege, hogy az íj ajzatlan állapotban ívelt, a merev szarvak 45 fokos szög alatt csatlakoznak a rugalmas karokhoz (1. kép). " Cs. Sebestyén eredményeit is felhasználva Fábián Gyula több működőképes népvándorlás kori íj rekonstrukciót készített, de az íjak formáját tekintve több ponton is eltért Cs. Sebestyén hipotézisétől. Az íjvégcsontok alakjából arra a következtetésre jutott, hogy a korai avarok íjának merev szarva 60 fokos szög alatt, a kései avaroké és a magyaroké 35 fokos szög alatt csatlakozott a rugalmas karokhoz. Fábián számára a legnagyobb bizonytalanságot a népvándorlás kori íjak ajzatlan formájára vonatkozó adatok hiánya okozta. Mint írja: „A magyar íj reflexformájáról - talán éppen azért, mert annyit foglalkoztam vele - nem merek határozott véleményt mondani. Nem találtam arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az íjat felajzott vagy leengedett állapotban tették-e a halott mellé a sírba. Ennek kellene a kiindulópontnak lenni, ha a reflex mértékét meg akarjuk állapítani." (FÁBIÁN 1984.72.). A számára akkor egyedüli elérhető adat - a Journal of Society of Archer Antiquaries 1960. évi 3. számában közölt XIII. századi mongol sír (FÁBIÁN 1984.72.) -, valamint belső-ázsiai párhuzamok alapján a magyarok íját olyan formában rekonstruálta, hogy ajzatlanul a rugalmas karok nagyjából a merev szarvak becsapolt végeit és a markolatot összekötő egyenest követik (2. kép). Vagyis az íj visszahajlását (reflex) csak a merev szarvak felhajlása adja. Fábián felfogását támoKöszönettel tartozom Nagy Erzsébetnek, M. Nepper Ibolyának, Költő Lászlónak, Lörinczy Gábornak, Medgyesi Pálnak, Müller Róbertnek, Révész Lászlónak és Tomka Péternek, akik ásatási megfigyeléseikkel és irodalmi adatokkal segítették munkámat.