A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
sektől) és korábbi kapcsolata megszűnt. Míg a fentiek értelmében a Dunántúlon éppen a bajor-frank importok segítenek a kronológia kidolgozásában, addig az Alföldön nem rendelkezünk a datáláshoz biztos kiindulási ponttal. Noha végérvényesen nem mondhatunk le annak lehetőségéről, hogy ismereteink bővülésével éppen a dunántúli anyag segítségével lehetőség nyílik az alföldi leletek potosabb keltezésére, szükségesnek látszik azonban az alföldi viszonyoknak megfelelő kronológiai rendszer kidolgozása (vö. SZŐKE 1979/a.9. és BÁLINT 1976.33.). 3. Bár a források nem adnak pontos képet a 804. évi bolgár hadjáratról, feltehető, hogy nem szüntethette meg teljes egészében az avarság jelenlétét az Alföldön. Mivel nem tudunk olyan avarok elleni bolgár támadásról, amely hasonlóan nagy veszteségeket okozott volna (BÓNA 1965.40., SZŐKE 1987.61.), nehezen képzelhető el, hogy az ismert bolgár támadás egy olyan nagyszámú népességet kiirtson, mint amilyenre a VIII. század végi avar települések és temetők sűrűségéből következtetni lehet. A hadjáratot követő bolgár jelenlétről ellentmondó vélemények láttak napvilágot 47 . Tudjuk, hogy a 811. és a 814. évi Bizánc elleni bolgár hadjáratban avarok is részt vettek, illetve, hogy az avar férfiak egy részét 804-ben hadifogolyként magukkal vitték (BÓNA 1965.39., NAGY 1967.75., VÉKONY 1984.68.). Ma már nehezen fogadható el, hogy a bolgárok nagy számban foglalták volna el a Kárpát-medence keleti felét (LÁSZLÓ 1942.794., MOÓR 1970.361.). Sokkal reálisabb egy olyan vékony réteget feltételeznünk, amely a bolgár hatalom helyi exponenseként néhány fontosabb közlekedési, gazdasági (NAGY 1967.80., BÓNA 1986/b. 16-17., MESTERHÁZY 1977.167., VÉKONY 1984.70., KÜRTI 1983. 216-8., SZÁDECZKY 1983.) vagy stratégiai pontot szállt meg az Alföldön. Ezt látszik alátámasztani biznyos helynevek, illetve pl. a nádor név előfordulásának vizsgálata 48 . Hasonló eredményre jutunk, ha a bolgárok régészeti emlékeit vizsgáljuk. A belőlük levonható következtetések szerint is legfeljebb a IX. század közepétől számolhatunk nagyon gyér bolgár jelenléttel az Alföldön 49 . 4. A IX. századi források „hallgatása" az alföldi avarokról korántsem jelenti azok teljes pusztulását, legfeljebb politikai aktivitásuk csökkenését (SZŐKE 1979/a.5.). Fontos hangsúlyozni, hogy az avarok politikai hatalmának megsemmisítését el kell választani az avarság megsemmisítésének lehetőségétől. 5. Ha feltesszük, hogy a bolgárok nem irtották ki az avarokat és a bolgár fennhatóság csak névlegesnek tekinthető, akkor feltétlenül szükséges meghatározni, hogy hol és miként lehet igazolni a továbbélő avarokat. Mint láttuk, ez elsősorban módszertani probléma, amelyre még nem dolgoztunk ki pontos metódust, mégis lehetséges e népesség körülhatárolása. Mivel jellemezhetjük a IX. századi avarok népét? Ismerünk néhány olyan jellegzetes leletet, Ezek összefoglalása: MESTERHÁZY 1977.158-62., MOÓR 1970., KRISTÓ 1983., BÁLINT 1991.100-101. A szóba jöhető helynevek: Csongrád, Gyulafehérvár, Nándorfehérvár (KRISTÓ 1983.33.). Bár Nagy A. és Moór részéről történt próbálkozás nagyobb bolgár befolyás/jelenlét bizonyítására ezekkel szemben lásd: MESTERHÁZY 1977.168. 328
