A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
bevágás a sír fenekéig tart-e és akkor valóban padmalyos a sír, vagy pedig a sír fenekétől magasabban helyezkedik el és akkor a „füles sírok" közé kell sorolni ezt a jelenséget. Bármely esetről is legyen szó, meglehetősen ritka az, hogy a sírnak három oldalán is található bevágás 16 . A sírok tájolása - 3 sírtól eltekintve - ENY-DK. Nagyjából egyforma arányban fordul elő az északi és a nyugati irányhoz való közelítés. Ez a tájolás megfelel a késő avar kor domináló irányának 17 . Három sírnál figyelhető meg ettől eltérés. NYK-i főirány szerint tájolták a 16. sírt, amely a honfoglaló magyarságra jellemző leleteivel is elüt a temető többi sírjától. Szabó J.Gy. szerint ez a sír honfoglaló magyar (ill. a magyar uralom képviselője) (SZABÓ 1964.114.31. jegyzet). A sír a temető középső harmadának a szélén helyezkedik el és nem metszi egyik avar sírt sem. Hasonlóképpen NY-K-i tájolású a 40. sír. A 13-14 éves gyermek a temető északi részén, a legszélső sírban nyugodott. Melléklete nem volt. A harmadik eltérő tájolású sír a 39.: 136-316°, szinte pontosan DK-ENY-i vagyis fordítottja a temetőben megfigyelhető fektetési rendnek. Tekintettel arra, hogy a sír a temető szélén helyezkedik el, ebben a jelenségben kétségkívül a közösségből való kirekesztés, a különállás figyelhető meg (SZABÓ 1966.47., TOMKA 1975.8.). Ezt hangsúlyozza, hogy a halottat hasára fektetve temették el. Karjait könyökben behajlították és a mellkas alá helyezték. A jelenségnek több párhuzama ismert az avar korból, akár a fordított tájolást, akár a hasrafektetést, vagy akár mindkettőt vizsgáljuk 18 . A hitvilággal kapcsolatba hozható jelenség magyarázatánál nagy az egyetértés a kutatók között (BANNER 1927/b. 4L, SZABÓ 1976.70.). Olyan rítussal állunk szemben, amikor a közösség a halott és a visszajáró lélek ellen úgy „biztosította magát", hogy a „rendelkezésre álló eszközök" közül kettőt is igénybe vett: nemcsak fordítva helyezték a sírba a holttestet, hogy ne találhasson vissza, hanem hasra is fordították, hogy megnehezítsék a visszatérését. A' halott lábának levágása valószínűleg büntető céllal történt. Hasonló indíték vezérelhette a közösséget a 21. sír zsugorított helyzetben sírba tett halottjának temetésekor is. Ebben az esetben a jobb kart hozzákötözték a bal alsó lábszárhoz. Ma már alig van olyan nagyobb avar temető, amelyben ne tárnának fel zsugorított helyzetű vázakat 19 . Ezek közös jellemzője, hogy a temető szélén Az avar és honfoglalás kori padmalyos temetkezésekről legutóbb LORINCZY (1985.156., 1991. 129.) írt. 17.. Az itteni sírok tájolása - más IX. századra keltezhető alföldi lelőhelyhez hasonlóan - eltér a IX. századi Kisalföldön megfigyelt, dominánsan NY-K-i irányítástól. Tomka és Kovrig értelmezése szerint az új, NY-K-i tájolás a Dunától délre eső területeken frank hatásnak tudható be, míg a Kisalföld szlovákiai részein megmaradt a késő avar kori hagyományos ENY-DK-i tájolás (KOVRIG 1963.94.,TOMKA 1975.64.). Amennyiben Szarvason számolnunk kell idegen hatással, sokkal inkább a honfoglaló magyarok jöhetnek számításba, mint pl. a 40. sír esetében (lásd alább). 10 A sok szóba jöhető lelőhely közül csak néhányat említek meg: Alattyán 11. (KOVRIG 1963.448.), Szentes-Kaján 257. (KOREK 1943.50., MADARAS 1991.23.), Üllő I. 93. (HORVÁTH 1935.17.), Kaba-Bitózug 157. (NEPPER 1982.118.), illetve lásd még SZABÓ gyűjtése (1976.61. és a 62. táblázata). 19 A teljesség igénye nélkül néhány: Nagykamarás 22. (BANNER 1927/a.l53.), Jászapáti 47. (MADARAS 1990. 168.), Szebény I. (GARAM 1975.93.), Dévaványa58. (KOVRIG 1975.135.), Tiszaderzs 18. (KOVRIG 1975.221.), Szentes-Kaján (MADARAS 1991.24.), Kaposvár 33.lh.30 . 320
