A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Költő László–Lengyel Imre–Pap Ildikó–Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannoniában (Egy Somogy megyei régészeti ásatás előzetes eredményei – Vörs)

A második alapkérdés az volt, hogy milyen szoros genetikai kapcsolatok tételezhetők fel a középső nagy kronológiai csoporton belül, annak egyes alcsoportjai között. A kérdés megválaszolása az alábbi módszerrel kísérelhető meg. A feltételezhető genetikai kapcsolatok megítélésére a Sokal-Lengyel-féle, multifaktoriális, számítógépes elemzési módszert alkalmaztuk (SOKAL-LENGYEL-DERISH-WOOTENODEN 1987.). A módszer lényege, hogy a feltételezhető genetikai kapcsolatok kiszámításakor a sírok közötti távolságok, mint súlyozott fontossági tényezők alapján a vizsgált temetőt sírhalmazokból álló területi egységekre bontjuk, majd az egyes régiókon belül különböző értékekkel rangsoroljuk a genetikai kapcsolatokat kizáró vagy valószínűsítő egyedi biológiai jellegzetességeket. Pl. nem alkothatnak szülőpárt az azonos neműek, vagy nem vehet részt egy szülőpár kialakításában a reprodukciós korát még meg nem élt egyén stb. Majd az ABO vércsoportok három-génes öröklődési rendszerére a Hardy-Weinberg szabály, ill. a Mendel-féle dominancia, kodominancia és recesszivitás elve alapján (ROBERTS-HIORNS 1962., MORGANWATKINS 1969.), míg a kollagén-típusok esetén a két-génes öröklődési rendszer szabályai szerint próbálunk következtetni (VOGEL-MOTULSKY 1979.). Az adott temető-régión belül a genetikai kapcsolatok szempontjából figyelembe veendő sírok közül számítógéppel különböző valószínűségi szinteken lehet „család-struktúrákat" kialakítani. A kialakítható struktúrák közül a legnagyobb valószínűségi értékűt fogadjuk el, mint lehetséges „családot". Ezt a módszert alkalmaztuk az ABO vércsoportok fluoreszcensz-antitest módszerrel, valamint a kollagén-típusok radio-immunassay-vel történő meghatározása után. így Vörs-Papkert kora középkori temetőjében több mint 40, minimálisan 0,60 > P > 0,50 probalitási értékű genetikailag lehetséges egységet sikerült körülhatárolni. Ezek közül most hármat mutatunk be a legjellegzetesebbek közül. 41. csoport (4. kép és I-II. tábla) Az ábrán egy négy generációs család-struktúra látható. A „családfa" törzsét a dédapa (352. sír) és a dédanya (353. sír) képezik, míg a törzs következő generációját lányuk (351. sír) alkotja. Az ő férje (307. sír) is ebben a temetkezési régióban nyugszik. Ennek a szülőpárnak (307. és 351. sír) három gyermekét valószínűsíthetjük (309., 310., 391. sír), akik közül csak egy, a 310. sírban nyugvó férfi élte meg a reprodukciós kort. Az ő felesége hiányzik a temetkezési körzetből, viszont itt található egy 3-5 éves kora között elhunyt leányuk (319. sír). Az apa (310. sír) és a leánya (319. sír) vércsoport adataiból kikövetkeztethető a hiányzó anya vércsoportja, illetve kollagén-típusa is. 45. csoport (5. kép és III. tábla) Bonyolult, két generációs, inkább a horizontális síkban terjeszkedő családszövevény. Az első generáció két központi személyre épül. Mindkettő férfi. Az egyik (400. sír), akinek juvenis korban elhunyt, még gyermektelennek tűnő húgát (399. sír) is ugyanebben a temetkezési régióban találjuk. A 400. sírban nyugvó férfinak két felesége is valószínűsíthető. Időben az elsőtől, a 397/b. sírban fekvő nőtől két infans I. korban elhunyt kislánya született (398. és 401. sír). A második feleségétől 292