A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Költő László–Lengyel Imre–Pap Ildikó–Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannoniában (Egy Somogy megyei régészeti ásatás előzetes eredményei – Vörs)
1. csoport: A késő avar kori griflfes-indás népesség hagyatékát a temető egész területén megtaláljuk (bár klasszikus „griffes" veret eddig még egy sem került elő, hacsak nem számítjuk ide a 181. sír egyik veretének másodlagosan felszerelt csüngőjét) (KÖLTŐ - SZENTPÉTERI 1990. 2. ábra 5.). A férfisírok jellegzetes leletei az öntött bronz övgarnitúrák, melyeket stílusjegyeik és összetételük alapján legkorábban a VIII. sz. végétől keltezhetünk. Területileg elkülönülnek a lóval és ló nélkül eltemetett díszövesek sírjai. A lovasok a K-i részen tömböt alkotnak. A 40 lovas sírból csupán kettő volt bolygatatlan. Különös módon kevés zabla és kengyel maradt ránk, bár több esetben találtunk a lócsontokon bronzpatina, ill. vasrozsda nyomokat. A leletek igen nagy hasonlóságot mutatnak a délszlovákiai leletanyaggal, közülük is leginkább a (Rév)Komárom-Hajógyár (KomárnoLodenice) temető (TRUGLY 1985., 1987., 1989. és 1991.) tárgyi hagyatékával. Különleges szépségüek a 371. sír aranyozott bronzveretei. A lófej alakú kantarvereteknek, valamint a vésett díszítésű aranyozott szíj végeknek és öv véreteknek a késő avar kaganátus peremterületeiről ismerjük legjobb és legtöbb párhuzamát. Ebből a sírból származik egy aranyozott övbújtató, a mai óraszíjakhoz hasonló, ún. asztragalosz-szerkezettel. Párhuzama a hohenbergi IX. századi (FETTICH 1937. 111-112.) és a sobori (Sopron megye) szórvány avar (FETTICH 1943. 7. VI. t.l.) leletben található - rendeltetésüket végül is a vörsi bújtató alapján sikerült megfejteni. A késő avar korszak legutolsó szakaszához köthetők az eddig előkerült kantárrózsák. Két esetben bronzból öntöttek (356., 379. sír), három lószerszámnál pedig vasból készültek (307., 347., 352. sír) a nagyméretű, aranyozott-ezüstözött bronzbetéttel díszített falerák. A 307. és a 352. sír egymás közelében, két külön sorban helyezkedik el. Az ide temetett férfiak övét dúsan aranyozott miniatűr veretek és szíjvégek díszítették. A 352. sírban talált aranyozott, áttört karéjos mintájú fejhámveret (?) (I. tábla 1.) a dévényújfalusi (Devinská Nova Ves-i) (EISNER 1952. 27. sír: 32. ábra 15., 524. sír: 54. ábra 5, 12., 842. sír: 89. ábra 11.) és a (rév)komáromi (Komárno) (TRUGLY 1987. 252.Abb.2.5.) lelőhelyekről ismert lószerszámdíszekkel mutat rokonságot. Eddig párhuzam nélküli leletek a 378. sír valószínűleg szintén lószerszámhoz tartozó lófej- és gömbdíszes szíjvégei, ill. az ugró nyulat ábrázoló öntött bronz kantárverete (SZENTPÉTERI 1991. 2. tábla 2-3.). A lovas síroknak ez idő szerint legnyugatibb vonalából származik egy áttört, fonott mintás csat és egy szőlőfürtös nagy szíj vég (495. sír). Az aranyozott csatnak Tószegről ismerjük jó párhuzamát. A szintén aranyozott nagyszíj vég művészi megfogalmazásában nagyon hasonlít a Szeged környékén (Szeged, Szentes, Tápé, Tiszasziget) előkerült darabokhoz 3 . A 468. (bolygatatlan) lovas sírban szintén az avar kor legkésőbbi szakaszára jellemző pikkelydíszes és stilizált állatfejet utánzó szíj végeket 4 , valamint vésettponcolt öv veret eket találtunk. Az edény mellékletek jól mutatják a kerámiával törA tószegi csat és a Szeged környéki analógiák: Awaren in Europa. Schätze eines asiatischen Reitervolkes 6.-8. Jh. Frankfurt am Main - Nürnberg 1985, 66. Kat. Nr. XVIII. 5, Abb. 62. Az állatfej alakú lószerszámveretekről és szíj végekről GARAM 1981. A pikkelydíszes szíjvégek összefoglalása STADLER 1984. 286
