A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Cseh János: Kelta, szarmata, gepida és avar település maradványai egy nagykunsági lelőhelyen (Kuncsorba – XIV. dűlő)

5. kép Kuncsorba-XIV. dűlő. I. kutatóárok, 1. objektum. Alaprajz és keresztmetszet 5. Abb. Kuncsorba-XIV. dűlő. I. Forschungsgraben, 1. Objekt. Grundriß und Querschnitt Рис 5. Кунчорба-участок XIV. Траншея I, объект 1. План и профиль Előkerült egy népvándorlás kori agancseszköz (I. tábla 7.). Hegye faragott, facettált, s kopásnyomok is észlelhetők ezen a részen. A töredékes, repedéses tárgy hosszúsága 12,5 cm, átmérője ovális, vastagabb végénél közel 3,5 cm. Az objektumnyom a korai Meroving időszakra esik (II. tábla 14.). 5. folt. A középső résztől az előző flekkhez hasonló távolságra mutatkozott és kb. 3x3 m átmérőjű volt. A házhelynek(?) a humuszban alig rajzolódó, szürkés elszíneződéséből durva, törmelékes anyagú, kézzel formált népvándorlás kori oldaltöredék és állatcsont származik. Közelebbi kora ismeretlen. 6. folt. A lakóépítmény-csoport északnyugati részén, már közel a szinte tiszta sárga elgyalult sávhoz, ám még a humuszban figyelük meg a 4x4 m-es világos szürke hamus foltot bőséges tárgyi anyaggal, így cseréppel (17 db), állatcsonttal (11 db), patics/platni darabbal. Lehet, hogy egy kiszántott kunyhóalapról van szó. A II-IV. századból való egy-két korongolt, szürke, fényezett oldalrész. A többi cserép gepida korú: korongolt, szürke és barnás színű, kavicsai-homokkal kevert anyagú fazekak részletei (oldalai és fenekei); közte ún. Krausengefäss-perem (II. tábla 15-16.). A kézzel formált durva, törmelékkel - kaviccsal (mészkővel), samottal - soványított barnásszürke, ill. foltos darabok közt vannak olyanok, melyek belül erőteljes elsimításúak. Ezek általában - az eddigi kora középkori telepkutatásoknál tett megfigyelések alapján - a késő népvándorlás korra, az avar kerámiára jellemzőek. Ily módon a pont V-VI. századi és VII-IX. századi egyaránt lehet. 7. folt. Hozzávetőleg 3x3 m nagyságú, kevéssé határozottan mutatkozó hamus flekk a szántott, tárcsázott humuszban. Itt néhány korongolt, szürke, szemcsés edényoldal, kézzel formált fazékrész, csont (így pl. agancsbelső, szivacsos állomány?) hevert a fölszínen. A régészeti jelenség kora bizonyosan az V-IX. század. 8. folt. Hamus, 3 m kiterjedésű elszíneződés a meghúzott rész északi szélénél, ahol a földmunka következtében jelentősebb, 0,3-0,4 m-es szintvonal fut. A szokványos telepleleteken (állat151