A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Gróf Péter: Népvándorlás kori vonatkozások egy késő római erőd és temető feltárásának kapcsán
alakú csüngő, a csontfésűk, az aláhajlítoti lábú fibulák (vas, bronz) és a jellegzetes madárcsőr peckes csatok (VII. tábla). A sírokban leggyakrabban lábhoz helyezett edények közül a kézzel formált durva, sötétbarna, illetve fekete színű példányok is ehhez a leletcsoporthoz tartoznak. A temető kerámiaanyagából teljesen hiányoznak az erődben jelenlevő besimított, geometrikus és növényi mintával díszített edények. A sírmezőben kétsoros, bronzszögekkel megerősített, pontkör díszes példányok mellett púposhátú csontfésűket is találtunk (VII. tábla). A temető nagyszámú üvegtárgya a IV. század végére - az V. század elejére keltezhető. Zömmel hengeres testű, vízszintes peremű, illetve ugyanilyen peremkiképzésü, gömbtestű üvegpalackok, néha ferde kannelúras díszítéssel. A legtöbbször velük együtt - majdnem mindig lábnál - előkerülő üvegpoharak kúpos, illetőleg félgömb, tojásdad testűek, néha talpgyűrűvel, egy-két esetben ívelt rátétdísszel. Néhány példány esetén sötét pöttyöket láthatunk oldalukon. Ez az üveganyag megfelel a limes menti késő római temetők hasonló korú üvegtárgyainak, de a IV. század végétől a Barabaricumban, elsősorban az Alföldön is előfordulnak. Etnikum meghatározására nem alkalmasak (BARKÓCZI-SALAMON 1968.). Az imént felsorolt tárgy típusok kétségtelenül megtalálhatóak a limes menti IV. századi erődítmények, illetve a mellettük levő temetők leletanyagában, jellegzetes késő római környezetben. Az eddigi kutatás a történeti adatokkal igazolható 380 utáni foederati népességhez kötötte ezt a leletcsoportot. Nem szeretnék a tárgytípusok és párhuzamaik alapján történő elhamarkodott etnikai azonosítás hibájába esni, de feltételezhetjük, hogy a gizellamajori római erőd és temető (kisebb település?) népességének egy része a 380 utáni betelepítéskor érkezett a Dunakönyök tájékára. A kisszámú fegyver és szerszámlelet között is feltűnőek a rómaiakhoz nem köthető darabok: pajzsdudor, harci balta, kard, vas kézivonó 4 . Bizonyos viseleti tárgyak és kerámiatípusok legjobb párhuzamait az ún. Csernyahov kultúra területéről, illetve az erdélyi keleti gót temetőkből ismerjük (KOVÁCS 1912., KOVÁCS 1915., TEJRAL 1986., IONITA 1986.). A barbár jellegű és római leletek együttes előfordulása és a sírmező egységes temetkezési rendje arra utal, hogy a betelepült népesség beilleszkedett az idejövetelük idején még a római limes részeként funkcionáló erőd életébe. A dolgozatban felvetett kérdésekre pontosabb választ az erőd és a temető teljes feltárása után nyerhetünk. A vas kézivonót gyakori leletként említi a Csernyahov kultúra területéről BÓNA István (1961.200.). 133
