A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Tomka Péter: Előszó

kik?). Telepet és temetőt együtt: házformát, szokást, viseletet, kerámiát vethet össze Gróf Péter a Visegrád-Gizella majori ásatás kapcsán. Következtetése: a foederati még római kori jelenléte, emellett meggondolandónak javallanám a barbarizálódás, az akkulturáció figyelembe vételét. Hasonló problematikához közöl anyagot Kiss Magdolna Dunakömlődről. A fura késő szarmata jellegű kerámia még messzire vezetheti az első cikkes szerzőt. Telepásatásról számol be Wolf Mária is, csakhogy a X. századból. Meggyőző következtetése: Szt. István korának ispáni várát a honfoglalók nyílt telepe előzi meg - meglepő konstrukciókkal, szaltovói kapcsolatú kerámiával, sok fémlelettel. Temetőkkel, sírleletekkel foglalkozik a szerzők zöme. A temetőelemzést Lengyel Imre szerológiai kutatásai fűszerezik Költő László (and Co.) vörsi vállalkozásában. Arra a kérdésre, hogy folyamatosan, és mindvégig ugyanaz a népesség használta-e a temetőt a késő avar kortól az Árpád-korig, a valószínűsített (de mennyire valószínűsített?) rokonsági foltok meglepő feleletet adnak: a VIII-X. században igen, az Árpád-korban nem. A végső választ majd a teljes feltárás után vitatjuk meg. Temetőt elemez Szalontai Csaba is, híres lelőhelyet, Szabó János Győző örökségét, a Szarvas-kákapusztai temetőt publikálva. Lehet, hogy mégis ez az első IX. századi temető az Alföldön, amelyről bizonyítható, hogy még a honfoglalás korában is használták? Ha ilyen „leletgazdag" a IX. század errefelé, akkor sok véletlen összejátszására lesz még szükség a felismeréséhez. A temetkezési szokások köréből most a tájolás került előtérbe. Lőrinczy Gábor a „fordított" (K-Ny, EK-DNy) kora avar tájolások alapján (egyéb ismérveket sem mellőzve) a kelet-európai sztyeppékról származó összetevőt nyomozza. A csoport „avarosodásának" folyamatát a Tiszántúlon nagy izgalommal kísérném tovább, hiszen errefelé sejtem Dél-Szlovákia avar kori népességének egyik fontos forrását. Hozzászólásként értelmezendő Gróh Dániel jelentése saját boszorkánykonyhájából arról, hogy a bádeni kultúra, illetve a késő bronzkor ENy-DK tájolásai a napjárás (merőleges) függvényei lennének. Ha már Stonehenge-ig kell kitekintenie, érdekesek lehetnének számára azok a vélemények-viták is, amelyek Csalog Zsolttól Kovrig Ilonáig, Tomkáig (sőt korábban és még tovább) hazai korai középkor kutatásunkban elhangzottak. Hozzázólás Takács István archaeozoológiai indíttatású cikke is. ígéretes kezdeményezés a honfoglalás kori sírok állatmellékleteinek életkorából a temetés szezonalitására következtetni. Nagyobb számú vizsgálat remélhetőleg cáfolni vagy igazolni tudja azt a tételt, hogy a tájolás fix pontja a mindenkori valóságos napkelet volt. Némethi Mária szakdolgozatára alapozva a kora avar kori lovastemetkezések fő formáinak térképeit mutatja be Klima László - valamit megsejtetve abból, hogy mit veszítettünk. A különböző hagyományú (gyakorlatú) etnokulturális csoportok szétválasztásának irányába vezet és járhatónak tetszik ez az út. Nyelvészektől kölcsönözve a kifejezést: az első izoglosszák térképre kerültek. Az adattár finomítható. IX. századi sírok állatcsont-leleteinek köz-filoszok számára is érthető analízisét végezte el Bartosiewicz László. Eredménye megerősíti sejtésünket: a PPSK (azaz Pitten-Pottenbrunn-Sopronkőhida) csoport független mind Staré Mestotól, mind Zsitvabesenyőtől, Zalavártól, Balatonkilititől. Az én következő kérdésem: „avarul" viselkednek inkább, vagy „honfoglalóként"? 11