A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Kiss Magdolna: Besimított kerámia Lussonium erődjéből
Besimított kerámiák Lussonium erődjéből Kiss MAGDOLNA Dunakömlödön a Bottyán-sáncot már régóta római lelőhelyként tartották számon. 1969 előtt mégsem kezdtek feltárásokat itt. Ekkor Lévai Zoltán egy összeégett diplomatöredéket talált az említett területen megindítva ezzel a kutatást. Még ebben az évben, majd 1972-ben Visy Zsolt ásatása nyomán sikerült azonosítani Lussonium erődjének pontos helyét (VISY 1976. 108, 125., VISY 1988. 95-106., VISY 1989/ a. 66-75., VISY 1989/b. 108-110. 1 ). 1969-ben egy újabb, ép diploma került elő az erődtől északra egy leégettt ház romjaiból. A diplomák tulajdonosai katonai szolgálatuk letelte után eraviscus Tessimarus nevű apósuk, illetve apjuk házában éltek, feltehetően a 167-180-as szarmata betörésig, amikor házuk tűzvész áldozatául esett (VISY 1979/1980. 86-132., VISY 1989/a. 76-83., TÓTH 1989. 84-89.). Az újabb - 1987 és 1990 között folytatott - feltárásokon a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem történelem szakos diákjai, a régész hallgatók és a tanszék néhány oktatója vett részt. A munkálatok során fény derült a késő római erőd alakjára, valamint építési periódusaira. A stratrégiailag igen fontos területen a bronzkortól 1705-ig szinte folyamatosan kimutatható megtelepedés. 1705-ben Vak Bottyán csapatai itt keltek át a Dunán és egy palánk várat építettek, mely a római erőd alakját módosította. A jelentős felszíni kopás, valamint a helyi lakosság kőbányászata következtében az erődfalnak csak egy kis része maradt meg. Az 1,3-1,5 m széles fal meglevő hossza 40-70 m között mozgott. Az erőd belsejében a XVIII. századi palánk vár égett rétege alatt egy feltehetően nagyméretű, az erődfal északnyugati sarkához támaszkodó fűtött épület került elő (1. kép 1. épület) 2 . A ház 1. szintjének köves-téglás, omladékos részéből több szürke színű, korongolt, sávosan, illetve hullámvonalasán besimított kerámiatöredék jött elő, valamint egy szürke, finom anyagú, ún. „körte formájú" korsó nyakának töredéke. Külső felületének felét egy szürkésfekete vízszintes- és több függőleges vonalakból álló besimított minta díszíti (I. tábla 2.) (89.86.16. leltári számon). (Az ásatásokról: VISY 1988. 95-106., VISY 1989/c.263-267. 3 ) Köszönöm Visy Zsoltnak, hogy a kerámiaanyagot feldolgozásra átengedte. Az ásatási dokumentáció leltározása még nem készült el. A lussoniumi ásatási anyag nagy része a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszékén van ideiglenesen elhelyezve.
