A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Felhősné Csiszár Sarolta: Adalékok a beregi elemi népiskolák 19. század eleji történetéhez

minősítésük föggött, hanem az is, hogy a falu a következő évre marasztja-e a tanítót vagy sem. Az „egzámen" minőségét az egyházmegye központilag írta elő. Az 1805-ben Tarpán tartott egyházmegyei gyűlés ebben a következőképpen határozott: „ Az exament a helybeli Prédikátor és a Népnek a jelenlétében kell megtartani, meg-híván ezen esetre valamely szomszéd Prédikátort is, de meg kell hívni erre az alkalomra egy Kollégiumból kibocsájtott Rektort is."

17 Ilyen nyilvános vizsgát rendkívüli esetben is tartottak, főként akkor, ha valamelyik tanító év közben más faluba, más iskolába távozott. Az évközi elmozdítást a felsőbb hatóságok nem nagyon szerették, de ha a tanító nem felelt meg a követelményeknek, akkor még kötelezték is rá. „A mely Oskola Mester akár tudatlansága, akár a tanításban való restsége, hevessége, vagy ide s tova járkálása miatt hivatalát haszonra nem folytatja, Tanítványai sem a tudományokban, sem a jó erköltsben nem épülnek, sőt az Oskola alább száll, akár továbbá kegyetlenkedésével, akár borozásával, gyanús társalkodásával, éjtczakai mulatozásával vagy egyéb erköltstelenségével botránkozást okoz, adódjon fel a Tractus Seniorának a dolga. A Tractus Gyűlésében meg-vizsgálván, ha érdemli, közép időben is mozdíttassék ki hivatalából, még pedig úgy, hogy fizetése vagy egészen, vagy némely részben fogódjék el és azon költségen kívül a mely kívántatni fog más Oskola Mesternek bé-hozására és bé-állítására fordíttassék, a fenn maradó rész pedig az Oskola és az árva 18 Gyermekek szükségeinek ki-pótlására." Mindenkor nagyon fontosnak tartották a tanítók személyes példamutatását. A falvak többségében olyan tanító volt, aki kiválóan végezte munkáját, akire a falu felnézett. Az ilyet szerette a falu, de a felsőbbség is. Egy jó tanító csodákat volt képes művelni. Tekintélyével, szervező munkájával, megalapozott tudásával át tudta formálni az egész falu kulturális képét, keze közül kiváló diákok kerültek ki. A jó tanítót a falu mindenkor befogadta, megbecsülte. Ennek jellemző bizonysága volt - különösen, ha több éven keresztül működött egy helyen -, hogy sokan hívták meg esküvőkön tanúnak vagy gyermekeik keresztszüleinek. Vásárosnaményban például 1781 és 1788 között Aszalai Mihály tanítót és feleségét Vásárhelyi Klárát 14 alkalommal találjuk keresztszülőkként bejegyezve a református egyház anyakönyvében.

19 Ha viszont valaki nem felelt meg az elvárásoknak, mindent elkövettek annak érdekében, hogy „megszabadítsák" tőle a falut és az iskolát. Ezt sokszor nem is a falu szorgalmazta inkább, hanem a felsőbb hatóságok, akik minden baj legfőbb forrásának tekintették a nem megfelelően kiválasztott tanító személyét. A számos alkalmatlan tanító léte nyilvánvalóvá válik abból, hogy az 1805-1822 közötti időben szinte évről évre visszatérően megújították az ezzel kapcsolatos egyházkerületi és egyházmegyei rendelkezéseket. 1813-ban például a következő rendelkezést tette az egyházkerület, s ezt az egyházmegye is megerősítette: „Tudva lévén a Superintendentia Consistóriuma előtt az is, hogy némely Oskola Mesterek annál fogva nem gondolnak semmit az Oskolával és annál fogva vetemednek el erköltsökre, magok viseletére nézve, amivel az Ekklésiák némely előkelőbb embereknek szorosabb esmeretségébe jutnak, ezeknek pártfogásában bíznak, sőt olyan tagjai vágynak némely Ekklésiáknak a kik az Oskola Mesterrel együtt szeretnek mulatni, borozni, társalkodni, néha az Oskolában 17 BMD 123. 18 BMD 124. A vásárosnaményi református egyház I. sz. anyakönyve 289