A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Felhősné Csiszár Sarolta: Adalékok a beregi elemi népiskolák 19. század eleji történetéhez

látszik. - Végeztetett: Consistóriumunknak soha czélja nem volt, hogy a tekintetes Patrónus Urak jussát meg szorítsa, teljes tetszésekre hagyván mit és mennyit adjanak akármelyik Collégyiumnak. Azt sem ellenzi, hogy a Collégyiumok részére Cassája vagyon a Beregi Nagy Tiszteletű Tractusnak: és abból a két Collégyiumnak egyforma rész adódjon. De hogy az a Cassa mely a Közönséges (itt közös) Ekklésia Szükségeinek ki hirdeiődésére az Ekklésiák alamisnáiból szokott gyűlni (minthogy az a mi Superintendentiánk vigyázása alá tartozik) ezen Consistórium híre és engedelme nélkül a S.Pataki Collégyium részére küldendő segítség által meg tsonkítódjék meg nem engedheti. Valamint azt sem, hogy a S. Pataki Collégyium követei ugyancsak Consistóriumunk tudta és engedelme nélkül keressék meg Ekklésióinkat. Nagy Tiszteletű Esperest Uram tehát tartsa magát ezen Consistóriumnak kiadott rendeléseihez. (Budai Ésaiás Generális Nótárius a (szuperintendencia főjegyzője).)

1 Ezt a rendelést természetesen a papok ellenállása miatt sem a beregi esperes, sem az egyházkerület nem tudta keresztülvinni a következőkre hivatkozván: „...Tudni való dolog, hogy ezen megyebéliek nagyobb részt mind Patakon tanultak, többnyire most is ott taníttatják magzatjaikat, a régi szokás szerint... és majd minden Oskola Tanítójok is, a Tiszteletes Prédikátorok közül pedig ezen egyházi vidéken 62-en vágynak kik a Pataki Collégyimból származtak."

2 Az anyaiskolák fenntartásának másik nagy forrása volt a legációkból (a főiskolai hallgatók szolgálattételre való kiküldése) begyült adomány. A három nagy egyházi ünnepen az anyaiskolák kerületük falvaiba szolgálatra kiküldték diákjaikat. A legációba menő diák felolvasta az iskola pátensét, amelyben felhívták a lakosok figyelmét a kerület anyaiskolája számára történő adakozásra. A kisebb falvakban ezt a pátenst a templomban olvasták fel. Ott, ahol több jómódú kisnemes vagy földbirtokos is lakott, személyesen is megkeresték a patrónusokat, akik adományaikat külön-külön - a falutól függetlenül - adták oda a kiküldött diáknak. A beregi falvak legátusnak nem fogadtak debreceni diákot. Így a debreceni kollégium legációs helyei között, amelyek jegyzékét 1720-tól kezdve folyamatosan vezették, nem is szerepelnek a beregi falvak. De hogy Boreg földbirtokosai az iskola fenntartásához hozzájárultak, az kiderül a legációs helyek felsorolása végén tett megjegyzésből: „...ezeken kívül még a Beregi urak" (NAGY 1933.188.). Bereg nemcsak a jogai felett őrködött következetesen, nagy gondot fordított az iskoláztatás minőségére is. A múlt század első felében még nem beszélhetünk egységes oktatásról. Nem volt egységesen kidolgozott tananyag és követelményrendszer, így a falusi iskolák más és más felkészültségű tanulókat tudtak csak küldeni a felsőbb iskolákba. Ennek a sokféleségnek az egységesítését kezdték el a beregi egyházmegye elöljárói az 1840-es évek elején, szellemi irányítójuk Nagylónyai Lónyai György egyházmegyei segédgondnok volt. Részt vett még a munkában: Vekerdi Nagy Mihály esperes, Varga Tamás főjegyző, Nagy Gábor tanácsbíró, Lányi Dániel segédjegyző, Békási Sándor, Pap György, Gerzsenyi Gábor lekészek, majd csatlakoztak ehhez az iskolareform bizottsághoz Komlósi Károly és Freyseysen Dániel. Az előmunkálatok után a tervezetet előadták a beregszászi egyházmegyei gyűlésen, majd - miután 1 BMD 122. 2 BMD 122. 284