A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek

Gyógyító tevékenységet folytatók 1. Bába Bár a bábaképzés, szülésznőképzés csak a múlt század második felében indult meg, említésével már korábbi iratokban is találkozunk. Bába minden faluban volt. A tanfolyamot végzetteket úgy emlegették, hogy tanult bábák. Beregben csak ritkán találkozunk ez utóbiakkal. Itt a bábát a presbitérium választotta és szabta meg feladatait. Erről az egyházi jegyzőkönyvek írnak. A bábát hivatalba lépése előtt feleskették, ez a ceremónia a templomban - a gyülekezet színe előtt történt. Egy esküminta megtalálható a tákosi ref. egyház anyakönyvében. Az esküben amellett, hogy lelkiismeretesen fog eljárni a szüléseknél, az is szerepelt, hogy magát tisztán tartja és nem fog részegeskedni. Ez valószínűleg nem véletlenségből került bele a szövegbe. A tanult bábák később a községtől kapták a fizetést és az egyes szülések után a szülőktől külön megszabott díjat is kaptak. Többször terményben fizettek. A bába feladata volt, hogy két hétig eljárjon az újszülöttet naponta füröszteni. О vitte a gyermeket a keresztelésre is, volt, hogy a keresztanyával együtt, de sokszor egyedül. Az anyakönyvekbe a múlt században a bába nevét is beírták. Amikor a keresztelésről a bába és a keresztanya hazavitte a gyermeket, a pólyával letették az asztalra és a bába azt mondta: „Bárányt vittünk, angyalt hoztunk". Régen az újszülötteket már másnap megkeresztelték. A beteg gyermeket éjszaka is elvitték megkeresztelni. A bába ott volt a keresztelőben és számított a borravalókra, ajándékokra. Tóth Jánosné gergelyiugornyai bába a keresztelőkor még az 1950-es években is tányért tett az asztalra a háznál keresztelőben és abba várta a jelenlevők adományait. A szülőktől kendőt is kapott. A bábáknak ez a szerepe csak a szülőotthonok megnyitásával szűnt meg. Mivel pénz bevételével járt, jó mesterségnek számított. Mégis kevesen jelentkeztek bábának, mert a közvélemény bizonyos gyanakvással volt az erkölcseikkel szemben. Gyermekkoromban hallottam a kis rigmust: „ A kecskének négy a lába/ Kurvából lesz mind a bába". Anyagi helyzetükre vonatkozóan viszont tréfás nótát daloltak: „A szeretőm okleveles bába/ Gyűjti a pénzt a láda fiába". Tarpán a múlt század közepén zsidó bába volt, akit egy alkalommal a presbitérium felelősségre vont a méhburokkal való gyógyítás miatt (a tarpai jegyzőkönyv másolata a Beregi Múzeum adattárában). 2. Állat gyógyítók Az állatgyógyítók tudós parasztemberek voltak. A gazdák csak ritkán fordultak állatorvoshoz. Ilyen állatgyógyító volt például Szamosangyaloson az 1940-es évekig Orgován Sándor, Gergelyiben Varga Gusztáv. (Orgovánnál fő foglalkozásnak volt tekinthető. Több volt herélőnél, nagy tekintéllyel rendelkezett.) Ezeket az embereket hívták, ha nehezen ellett a tehén, ha felfúvódott a jószág, ha beteg volt a ló. Eret vágtak, benyúlva a borjút igyekeztek világra hozni. Keserűsót és egyéb orvosságokat öntöttek a jószágba. Nagy, esztergált, fa vizipuskával - ilyen van a Beregi Múzeumban - csinálták a beöntést. Csikót, borjút, malacot vagy kant is heréltek. Gergelyiben a bprjú és a disznó herélését Baráth Pál is végezte, de sok pásztor is értett hozzá. 3. Meskáros Tavasszal, húsvét táján herélni, főképpen a kocákat ivartalanítani morva meskárok jártak faluról falura. Zöld kalapjuk volt disznósörte bokrétával. Segédjükkel együtt jártak, oldalukon bőrtáskát hordtak. 1938-ban még Bátyúban találkoztam ilyennel. 279