A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Szabó Sarolta: Céhes emlékek a Jósa András Múzeumban

betüformái későbbi időszakra utalnak. Ez összefügg azzal, hogy a pecsét nyomót 1830-ban kopottsága miatt megújította a céh.

5 A pecsétnyomó teljes egésze sárgarézből készült, nyomófelülete kerek. Körirata: NAGY KÁLLOI SZÜTS CZÉH PETSETYE 1622. A pecsétmezőben a kifeszített bőrön egy színelő ráma és egy verpáng (?) vésete látható. A pecsétnyomó 1933-ban Görömbei Péter nagykállói református lelkész ajándékaként került a Jósa András Múzeum Néprajzi Gyűjteményébe. 1955-ben az egész néprajzi gyűjteményt újraleltározták, ekkor Nyárády Mihály a tárgyleírásnál kaszakésnek határozta meg a pecsétnyomó közepén látható szűcs szerszámot. A fehérgyarmati csizmadia céh pecsétnyomója (I. tábla 2.) A fehérgyarmati céhek történetéről, működéséről igen keveset tudunk. Levéltári forrásokban fennmaradt privilégiumok és egy céhpecsétnyomó őrzi egykori létüket. A régi szatmári terület városaihoz hasonlóan Fehérgyarmaton is már a 17. század elején működött céh (CEHKATASZTER 11.319.). A következő adat, mely csizmadia céh létét bizonyítja, száz évvel későbbi. Megmaradt - mint a céh valamikori létének egyetlen tanúja - a pecsétnyomója. A vas fogóval ellátott réz nyomófelület körirata: FEYRGYARMAT CSISMADIAK CZEH PECSÉTÉ 1712. A köriraton belül egy sarkatlan, kissé fölfelé hajló orrú magyar csizma, két oldalán csizmadia szerszám: az egyik musta (bőrsimító szerszám), a másik bicskia. A következő adatunk 1810-ből származik. Szirmay említi Fehérgyarmat leírásánál, hogy a „ Vargáknak és Csizmadiáknak egyesült czéhje van" (SZIRMAY 1810.11.232.). A varga és a tímár elnevezést valószínűleg szinonimaként használták, hiszen mindkettő a bőr kikészítésével és egyszerűbb lábbelik készítésével foglalkozott. Különbség közöttük a bőrkikészítés technológiájában volt (NÉPRAJZI LEXIKON 5.289.488.). Ezzel magyarázható, hogy néhány évvel később, az 1827-ben kiadott privilégium egy céhben említi a tímárokat és az csizmadiákat (CEHKATASZTER 11.319.). Végül 1833-ban egy 9 szakmát tömörítő vegyes céh megalakulásáról értesülünk (EPERJESSY 1967.48.). A csizmadia céh pecsétnyomója 1975-ben került a Helytörténeti Gyűjteménybe Török Ferenc, nyíregyházi lakos ajándékaként. A nagykállói csizmadia céh pecsétnyomója (I. tábla 3.) A nagykállói csizmadia céh 1648-ban nyert privilégiumot III. Ferdinándtól. A pecsétnyomó jóval későbbi, 1781-ből való. A gyűjteményben ez az egyetlen latin köriratú pecsét: SIGILLUM COTURNIE CUM CALLOVIEN 1781. A réz nyomófelület tízszögletű, a köriraton belül középen sarkos csizma, egyik oldalán musta, SzMLt. IX.5. Ä nagykállói szűcs céh számadása 1830-ból a következőket jegyezte fel: „A Czéh Petséttye a régiség miat, mind betűje, mind czímere esméretlenné lett s helyébe ujj készítödött. 5 Rfr." 223